Ma már (talán) nem luxus, de azért nem túl gyakori, hogy egy tengertelen ország egyszerű fia (és oldalbordája) egy, a vizibusznál kicsit nagyobb hajón töltsön el a Földközi tengeren nyolc napot. Nekem sikerült, és amennyire lehetett, igyekeztem megörökíteni az utazást, amibe perszer időnként egy kis ínyenckedés is belefért.

Kezdjük az elején, a hajóval:

A következő részben végig esszük az étlapot. Az executive chef, Luigi Carotenuto azt ígérte, hogy elhozza nekünk itália  legjobb ételeit, amit - nem mellékesen - Bruno Barbierri 7 Michelin csillagos Celebrity MasterChef állított össze.

 Erről lesz tehát szó sok-sok fényképpel második részben.

Ez a kapitányi vacsora menüje. Volt még egy gálavacsora, a többi napon meg 5 fogásos étkezések komoly választékkal, de erről majd később.

Egy rövid kiruccanás képei Marseille Panier (azelőtt nyomor, jelenleg turista)negyedébe.

Egy igazi turistacsalogató kép. Az idő rövidsége miatt sajnos a modellel nem tudtam megismerkedni.

A Panier negyedet leánykori nevén torokmetszőnek hívták. Mára a hulló vakolatból is látványosságot csináltak, bár a helyiek szerint a vasúttól északra azért ne nagyon kószáljunk.

Az üzlet dekorációjára nem lehet panasz.

Igazán hangulatos negyed. Még esős időben is.

Híres hely. Jó a konyha és erős a kávéjuk

.

Kíváncsi vagyok, itthon a hatóság mit szólna az ilyen festéshez.

A sok szerencsétlen, akik összebarmolják a házakat, érezzék magukat lealázva.

Tükörmennyezet a kikötőben. Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2013. alkalmából építették. Hatalmas attrakció lett belőle. Mára a turisták kedvence. Pécsről mi is jut eszünkbe az EKF-el kapcsolatban?    

 Undartground. Hogy van az, hogy kicsit sem olyan, mint a matyóbabás üzletek a Váci utcában, mégis mindenki ismeri és fotózza?

Nálunk egy ilyen "tisztasági festés" mennyibe kerülne? Pályázat, látványterv, engedélyeztetés, előre nem látható költségnövekedés, alvállalkozók levonulása, határidő módosítás, garanciális javítások, koncepció váltás, új pályázat kiírása.....

Egy igazi halászhajó. Hozzám hasonló tengeretlen polgárnak ritka látvány.

Előttem rakták ki a halászhajóból. Még mozgott, de itthon biztosan megkérdeznék, hogy "Tessék mondani, friss ez az izé?"

Erre mondja az egyszerű ember, hogy ilyen hal nincs is! Mondjuk, ha a Tisza-tóban fogták volna, én is meglepődnék.

Amerikai gasztronómia jórészt az európai finomságok (pizza, hamburger, fánk. és még ki tudja mi minden) átvételével alakult ki. Ezek közé tartozik a rugelach is.

New York-ban ilyentájt a pékségek megtelnek ennek a sütinek a fantasztikus illatával és az emberek kilószámra viszik, hiszen számos családban része a karácsonyi repertoárnak. Nem véletlenül.

Bár a 20. században az USA-ban lett igazán népszerű. de gyökerei a közép-európai – lengyel -zsidó konyháig nyúlnak vissza. A hámán táska és a fánk mellett a rugelach hagyományosan hanukai, valamint tu bisváti sütemény, vagyis e két alkalommal -  a makkabeus szabadságharc örömünnepén, valamint a fák újévének ünnepén - került és kerül ma is a zsidó családi asztalra.

Kétféle forma elfogadott. A divatosabb croissant:

és a könnyebben elkészíthető tekercs:

A rugelach (ma már) a különböző édes és sóstöltelékkel megtöltve is készülhet. Csak ízelítőül: (lekvár, dió, mazsola, fahéj, vagy csoki, mandula, mogyoró. kerülhet bele mák vagy marcipán, aszalt szilva, szárított vörös áfonya, kardamon. Lehet fűszerezni fahéjjal, gyömbérrel, sőt akár csokoládé vagy cukrozott kakaópor is gazdagíthatja a kis tekercseket – csak a fantázia szab határt a sokféleségnek. Nekem a sós változatban a pestos-sajtos jött be a legjobban.

Az elkészítése igényel némi türelmet, (a tészta krémsajttal készül, ettől elég (hajaj!) nehéz vele dolgozni, úgyhogy egyrészt nagyon fontos jól lehűteni, hogy nyújtható legyen, másrészt sok lisztet kell alá szórni). 

 Hozzávalók:

A kenéshez: 1 egész tojás felverve

Töltelék: ki-ki saját – és családja - ízlése szerint

Elkészítés: a tekercses változat

 és a croissant forma:

 A sütemény egyetlen hibája, hogy gyorsabban elfogy, mint ahogy elkészül a következő adag – viszont remekül fagyasztható, ezért előre is dolgozhatunk!

A (szabad) időmet azzal töltöm, hogy bejárom – néha többször is - Schönbrunn,  Karlsplatz, Spittelberg, Freyung, Am Hof és a Práter adventi vásárait. Nem kell megijedni, ez mind Bécsben van, és a forralt borral sem tudunk nagyon mellényúlni,

Amúgy sokat gondolkodtam, miért is érdemes a fűszeres puncs, fahéj, vanília, pörkölt mandula és a sülő gesztenye illatatú adventi vásárokra elmenni? Pontosan én sem tudom, de az biztos, hogy a mesteri szintre emelt dekoráció, a forró puncs íze elővarázsolja a karácsonyi hangulatot.

Tehát …. Még mindig Itt az alkalom ajándék keresés ürügyén egy kis bécsi kiruccanásra (Bécsi puncs I.rész.itt).

Adventi vásár Sisinél

Schönbrunni kastély, 1130 Bécs

Pompás birodalmi kulisszák előtt kínál romantikus hangulatot a Schönbrunni Kastély előtt felállított kulturális-,és karácsonyi vásár, ami , karácsony után újévi vásárrá alakul át.. A szortiment főleg hagyományos kézműves termékekből és kézzel készített karácsonyi dekorációkból áll. A sétát hangulatot karácsonyi koncertek és a bőséges gyerekprogramok teszik teljessé.

Art Advent a Karlsplatzon -művészet és kézműipar

Bécs, Karlsplatz, 2016. 11. 18.–12. 23.,

Ha a nagyszabású, látványos karácsonyi vásárokat kedveli, ám a városháza előttit már unja, remek alternatíva lehet a Karlsplatz vására, melynek gyönyörű hátteret ad a Karlskirche fenséges épülete. Természetesen van étel és forró ital is – az pedig külön jó pont, hogy rossz idő esetén ezek elfogyasztásához félig zárt sátrak alá is behúzódhatunk –, de a főszerep ezen a helyen a bio termékeké és a kézműves ajándékoké, táskáké, ékszereké.

A gyerekek sem fognak unatkozni: a templom előtti téren többek között hatalmas szalmajátszótér, hajtánypálya, bábszínház, élő állatok, körhinta várja őket.

Spittelbergi karácsonyi vásár

2016.11.12.-12.23. H-Cs 15-21, P 15-21.30 óráig

A MuseumsQuartier-ből a MUMOK melletti lépcsőn felsétálva pár perc alatt a Spittelberg-negyed idilli vásárában lehetünk.

A vásár három párhuzamos utcán kanyarog végig, előbbi kettő közt kis sikátorokon is átjuthatunk, a harmadik csak a két vége felől közelíthető meg. Az egész vásárnak nagyon kedves, családias hangulata van, valószínűleg a kézműves termékek, a szűk utcácskák és az itt iszogató, beszélgető sok helybéli lakos miatt. Kedvenc.

 Ez a hely csupa olyat tud, amit az MQ trendi vására nem. Apró fényfüzérek mindenütt. A régi házak közt kanyargó zegzugos utcácskákon kígyóznak végig a Weihnachtsmarkt am Spittelberg standjai, ahol főleg kézműves termékeket és kulináris ajándékötleteket kínálnak, de az idén először itt karácsonyi postahivatal is üzemel, saját spittelbergi karácsonyi bélyeggel.

Régi bécsi karácsonyi vásár a Freyungon

1772 óta a bécsiek nagy kedvence, rengeteg helyi jár ide, már-már kötelező program karácsony tájt kilátogatni a békebeli hangulatú Altwiener Christkindlmarktra (Valahogy kiesik a turista útvonalból. Viszont, ha valamelyikük ide tévedt, az tuti hogy engem talált meg felvilágosításért!)

A Freyungon van a város egyik legrégebbi vására. Az elődök már a 18. században idetelepültek, ebben az elegáns környezetben árulták termékeiket. A hagyomány tovább folytatódik, a standok kínálata a paloták eleganciájához igazodik, nincs giccs, minőségi, kézműves alkotások, üvegdíszek, hagyományos betlehemek és kerámia tárgyak kelletik magukat a polcokon. Színpad is áll a téren, ahol esténként fúvósok zenélnek, remek aláfestésként a hangulatkeltéshez. Pár lépést arrébb araszolva, szinte belebotlunk a belváros másik remek vásárába, melynek az Am Hof az otthona. 

A belvárosi Freyung téren az hagyományőrző esemény. Már 1772-ben is rendeztek itt karácsonyi vásárt, manapság kaphatók. 16 órától ünnepi hangulatú adventi zene tölti be a teret. Néhány lépéssel arrább, az Am Hof adventi vásáron ugyancsak igényes kézműipari termékeket vásárolhatunk.

Am Hof adventi vásár

A Freyungtól néhány lépéssel arrébb található Am Hof karácsonyi vásáron 76 kunyhóból kínálják a portékát: főként kézzel készített ajándéktárgyakat ékszereket, valamint karácsonyi díszeket a tradicionálistól a szupergiccsesig. De éhesek és szomjasak sem maradunk, puncsos standok, pezsgőbár, regionális finomságok gondoskodnak az ünnepi ízekről. A hangulatot pedig karácsonyi kórusok előadásai emelik.

Ez délután volt. Mikor elmentem, jött a jó idő (meg a tömeg) 

 Hát ennyi volt kedvcsinálónak. Lehet hogy a közeljövőben még írok egy kicsit a manapság oly divatos street food-ról, ahogy Bécsben csinálják.

Itt az alkalom ajándék keresés ürügyén egy kis bécsi kiruccanásra.

A vásárlást persze nem kell túl komolyan venni, inkább csak úgy, mint a helybéliek. Gyönyörködjünk a varázslatos fényekben, vegyüljünk el a forgatagban, és élvezzük a forralt bor, a puncs, a sült gesztenye illatát. Kóstoljuk meg a sajátos bécsi street food finomságokat. Hallgassuk a koncerteket, és hagyjuk a gyerekeket kedvükre játszani, mert itt a hangsúly a játékon, a pihenésen van!

Wilhelminenberg. A legjobb panorámák egyike, de turistáknak messze van.

A választék hatalmas! A turistalátványosságtól a Mercado Navideño de Latinoamérica y Ausztria-n, és a Néprajzi múzeum „menekültügyi” karácsonyi vásárán át a helyi kis közösségek által szervezett „ki tud több puncsot inni, amíg a gyerek játszik” tematikáju bulikig mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Íme a részletek a teljesség igény nélkül: (A képek persze az elmúlt évekből valók. és nem mindet én készítettem)

Karácsonyi álom a Christkindlmarkton

A legismertebb, a legnagyobb

Helyszín: I.kerület Rathausplatz 1010 Wien

U2 metró: Rathaus, Villamos:Burgtheater megálló

Bécsi Városháza

Az idei évben is sok újdonsággal és fényárban úszó mesevilággal várja a Bécsi Városháza előtt a Bécsi Karácsonyi álom a Christkindlmarkton elnevezésű karácsonyi vásár a hárommillió külföldi és osztrák látogatót, akik számára ez az adventi vásárok non plus ultrája

A mintegy százötven standnál ékszerekben, karácsonyi dekorációkban, karácsonyfadíszekben, kézműves termékekben, kézzel készített édességekben és más kulináris ínyencségekben, melegítő italokban (úgy rémlik forralt bor és puncs), és egyéb finomságokban dúskálhatnak az érdeklődők.

Szintén új ünnepi díszbe öltöztetik ilyenkor a vásárt körülölelő park fáit, a gyerekek számára pedig Mennyei Postahivatal, bábszínház, Jézuska-Műhely, százlábú-fa és más mesebeli csodák teszik teljessé az élményt.

A karácsonyi hangulathoz adventi éneklés, prominensek tolmácsolásában elhangzó karácsonyi történetek és a látogatók között fel-felbukkanó Bécsi Jézuska járul hozzá.

A látogatók két nagy jégfelületen és számos sétányon korcsolyázhatnak a parkban. A 4.500 m²-nyi jégfelület mellett jégtekézésre is nyílik lehetőség. A parkban káprázatosan szép installációk elevenítik meg a gyermekek számára a karácsonyi történeteket.

A Városházán a Volkshalléban az apróságok ingyenesen díszíthetnek mézeskalácsot, barkácsolhatnak, és megfogalmazhatják a Jézuskához intézett kívánságaikat.

Karácsonyi falu császári környezetben

Természettudományi Múzeum

Helyszín: 1. kerület, Maria-Theresia-Platz, (A városházi bulitól 3 megálló villamossal)

A karácsonyi vásár idén már tizenegyedik alkalommal mindig sok embert vonz, hiszen errefelé állnak meg a turistabuszok. A dekoráció nemcsak a „faluban” rendhagyó, a két múzeum, a Hofburg és a közeli Múzeumi Negyed is mind-mind turisztikai attrakció.

A szokatlan ajándék ötletek, a karácsonyi énekek, gospel kórusok és persze a puncs, meg a forralt bor mind-mind olyan kellékek, melyek az ünnepre készítik fel szívünket, lelkünket és ahhoz segítenek, hogy az alkohol illata mellett, magunkba szívjuk a karácsonyi hangulatot (is).

 Winter im MQ (MuseumsQuartier)

Múzeumi Negyed. forró puncs, jó zene, 6 jégcsarnok hipsztereknek

Helyszín: 7. kerület, Museumsplatz 1-5.

U2-es metró: Museumsquartier, U3-as: Volkstheater

Bár nem hagyományos karácsonyi vásár (ezt vegyék komolyan!), mégis annak jegyében fogant. Az egyik legfelkapottabb hely a városban. A hipszterek kedvence, azok járnak ide, akiknek a giccses, habcsókos vásárokból már tele van a hócipője. A jégkunyhókban a hangszórókból menő osztrák DJ-k zenéje szól, odakint pedig, majd ha kellően hideg lesz, a curling pályán sportol majd a nép.

Addig meg (főleg) elektro, hip-hop koncertek: Mavi Phoenix, Marlene Nader, Erwin & Edwin MQ Courtyard és egyéb zenei live act (belépés ingyenes).

Ezen kívül nyitva "A láthatatlan Show"kiállítás, amire hét művész kapott meghívást láthatatlan kulturális produkciók bemutatására. (csak csendben jegyzem meg, hogy erre mi, magyarok is tökéletesen alkalmasak vagyunk/lennénk!) Bonusként pedig fel lehet menni látványos, de az egyébként megközelíthetetlen MQ tetőtérre is.

Hogy teljes legyen a hipszter karácsony, a Winter Race keretében kipróbálhatjuk a miniatűr autó akadálypályát is.

Sötétedés után mind az udvar, mind múzeumi falak egy atmoszférikus hangulatot kapnak fényfestéssel. Az építész, Daniel Sanwald egy másik művészi komponens segítségével biztosítja a fák kivilágítását úgy, hogy fagyöngynek álcázott transzulenten fólia (ha valaki tudja mi ez, nem tartsa vissza magát!) belülről kifelé az összes fát megvilágítja.

Akiket sokkolnak a látottak, azok nyugodtan igénybe vehetik a jégkunyhókban a Café Restaurant, a HALLE, a BIOSK, a Corbaci, a Glacisbeisl és a MQdalily forralt bor és puncs kódnéven futó kulináris szolgáltatásait.

Stephansplatz

minden turista kötelező zarándokhelye

Helyszín: 1. kerület, Stephansplatz

A Stephansplatz méltóságteljes és különleges  adventi vására, áhítattal teli környezetbe ágyazva, a legszínvonalasabbak (értsd: a lehető legdrágábbak) egyike.

Bármelyikkel versenybe száll, holott egyike a legfiatalabbaknak, idén lesz 3 éves. Meghitt érzés a belváros szívében, forralt bor (már megint!) kortyolgatva bóklászni. Kivált este, miután a dóm éjjeli fényét magára öltötte.

A Szent István székesegyházat félkaréjban körülölelő standok kínálata sem rossz, nincsenek benne gagyi termékek, osztrák kézművesek árulják nagyon minőségi termékeiket.

Karácsonyi vásár a parkban

A személyes kedvenc. Családias hangulat, jó levegő, és a lakáshoz közel csak itt lehet ingyen parkolni.

Helyszín: 18. kerület, 1180 Türkenschanzpark

A természet lágy ölén, egy idilli környezetbe települt a vásár. A Türkenschanzpark (1683-ban, itt sáncolták el magukat a törökök, amikor jött a Bécset felmentő sereg) kellős közepén botlunk a bódékba.

Ha leesik a hó, nincs ehhez fogható. A 18. kerület kedvelt parkját sokan keresik fel, a szervezők pedig a forró puncs mellé mindig készülnek valamilyen meglepetéssel. Koncertek, köztük egy igazi unikum, a „Herman Lons Wien Jagdhornbläser (vadászkürt fúvós) csoport, gyerekprogramok (óriás szapanbuborék fúvó, mézeskalács díszítő) várják a vendégeket.

Ja, este Bódi Ferenc és barátai élő cigányzenéjére próbálhatunk megbirkózni a forralt borral (már megint!), sült krumplival és persze a spätzle sem maradhat ki!

És a többi ...

A választéknak még nincs vége! Jön  Schönbrunn,  Karlsplatz, Spittelberg, Freyung, Am Hof.

Ezek egy része a turisták előtt talán nem annyira ismert, de tuti, hogy a bennszülöttek tudják, mi a jó!

Mmm ... van valami édesebb, mint a  frissen sült fahéjas csiga illata ahogy lassan elolvad a szájban?

Hát azért akad, de most koncentráljunk a fahéjas csigára!

1999 óta minden év október negyedik napján Svédországban megtartják a fahéjas csiga ünnepét. Az 1900-as években kialakult kávékultúra hozadékaként a fahéjas csiga a svédek kedvenc süteménye.

A virágárus és a mikulás maffia után végre egyszer a cukrászok és pékek jártak jól! Legalább is Svédországban.  A kanelbullens dag alkalmából 7.000.000 fahéjas csigát adtak el. És akkor még nem beszéltünk az otthon készült nagyi féle csigákról, amikben természetesen van mandulás, kakaós, mogyorós, és persze áfonyás is.

A világban már mindenféle  "ételes' napokat kitaláltak. A palacsinta napról, meg a löncshús (spam) napról már korábban írtam. Talán tudja valaki, hogy nálunk még miért nem sikerült feltalálni valamilyen országos - mondjuk véreshurka - napot.

Én minden esetre megcsináltam a saját  kanenbullaromat:

Nem egy ördöngösség, bár ha egy szőke, kék szemű svéd háziasszony mondaná, hogy "most jó!!!", biztosan finomabb lett volna.

Ha valaki kedvet kapott az elkészítéséhez, itt megnézheti:

 Itt meg az a bizonyos kék szemű háziasszony mutatja be tudását:

Jó étvágyat!

Segítek: csírásgaluska, más néven nyögő. Nincs meg? Akkor valami hasonlót: nudli, spätzle, gnocchi, nokedli. esetleg bryndzové halušky.

Persze van egy – hibásan - elterjedt neve, a sztrapacska. (A strapatý szó jelentése kócos, borzas, mivel a reszelt nyers krumpli borzassá teszi a galuskát. A mai szlovák nyelvhasználatban már csak a káposztás sztrapacskát nevezik “borzaskának”:(kápustové strapačky), a juhtúrós galuskát pedig bryndzové halušky néven emlegetik, amit mifelénk nemes egyszerűséggel sztrapacskának kell kiejteni és szinte mindenki szereti, ami nem is csoda, hiszen ellen lehet-e állni a tejföltől krémessé vált tésztának, amelyen ott figyelnek a pirított szalonnapörcök?

 "Tavaszi" haluska 

Bár a sztrapacska története a bryndzáéval indul, amelynek elkészítését a román pásztoroktól tanulták, azt mondják szlovák nemzeti étel. Erről már írtam korábban. Most csak kiegészítem néhány autentikus szlovák szakíró véleményével:

slovenska-kuchyna-placky-a-halusky,

Slovenským národným jedlom,

Naším národným jedlom nie sú a asi nikdy ani neboli bryndzové halušky

Szóval Haluska fesztivál, Vanyarc. Évente egyszer az ínyencek Mekkája.

Az egész fesztiválban az a legszebb, hogy itt a "kézműves" kifejezés nem puszta szólam. 

Amíg a férfiak és az ifjúság dolgozik, a háttérben szakmai továbbképzés folyik

A sztapacska keringő (bryndzové halušky cirkulujúcej)

Előadja: a Váci Ifjúsági Fúvószenekar

Jöhet mindenféle street food divat, jöhet az „óco” kinai, vagy a mekis menü, én hű maradok a sztapacskához. (no meg a lángoshoz, a kürtöskalácshoz, a sültkolbászhoz) Még az sem zavar, hogy mindenki esküszik a saját receptjére. (Persze én is, de csak azért, mert az a legjobb).

A díszítése ugyan vitatható, de legalább szép színes

Végül is nem ismertem meg az egyetlen és igazi haluska receptet. Persze a dolog nem szokatlan, gondoljunk csak a dunai, bajai, szegedi halászlére, vagy a töltött káposzta variációkra. Szerencsére itt sincs vérre menő harc, hogy melyik az igazi: juhtúrós, a tehéntúrós, esetleg a káposztás. Mindenki megtalálhatta magának a legjobbat:

Juhtúrós, tehénturós, káposztás

Részemről új egyéni csúccsal 38 féle noklit kóstoltam, amit azért nem ajánlok senkinek, mert úgy járhat, mint én, aki a huszadik után már elfelejtette az elejét, és kezdhette elölről az egészet.

Ezek mind rám (is) vártak

 Meg ezek is!

Azért igen nehéz megmondani ám, hogy melyik a legjobb? A „nagyi féle” klasszikus mellé jönnek a trónkövetelők (vagy talán trónbitorlók?):

Igazi fúziós konyha. Görög feta sajt,  olasz olajbogyó,  egyiptomi lime és magyar túró

Ime néhány újragondolt finomság: (Aki nem hiszi járjon utána)

Karfiolos galuska juhtúróval

Tofus galuska juhtúróval

Diós tönkölyös galuska juhtúróval

Liptói galuska juhtúróval

oláh galuska (ez nagyjából hasonlít az eredetire, csak oláhföldön így hívják)

sárgarépás galuska juhtúróval

Cukkínis galuska juhtúróval

Spenótos galuska juhtúróval

Juhtúrós sztrapacska gluténmentesen

Sütőben sült sztrapacska

Hamis sztrapacska

Túrós és savanyú káposztás sztrapacska

Túrós haluska lapockapörkölttel

Zabpelyhes sztrapacska

Reform sztrapacska

Medvehagymás sztrapacska

Ha valakivel szembejön a fentiek közül valamelyik, ne ijedjen meg! Vigye haza, próbálja ki. Nem mindegyik halálos.

Most kiderül. A túrós, vagy a káposztás a finomabb?

 További képek a fesztiválról

forrás:

Sikerül megalkotnom a TÖKÉLETES ÉTELT!

Glutén mentes, cukormentes, zsírmentes, kalória mentes. Egyszóval:

MINDENMENTES!

Ime a mindenmentes egytálétel:

Diétázók, fogyózók, egészségmániások is bátran fogyaszthatják!

A Mindenmentes étel korlátlan ideig eltartható, hűtést nem igényel. Kísérőnek próbálják ki a szintén most kifejlesztett mindenmentes italunkat, amihez az alábbi poharat javasoljuk:

Figyelem!

A MINDENMENTES ételünket hamisítják!

A "Ennyire tellett a nyugdíjamból" és a "Hová lett a vacsorám?" típusú kreációk sem minőségben, sem mennyiségben nem azonosak a legkorszerűbb technológiával készült mindenmentes ételeinkkel.  

További sikeres munkát, és JÓ ÉTVÁGYAT kívánok mindenkinek.

Dudás Béla

 Dudás Béla búcsúkoncert a bécsi Madam Tussauds Hallban

„Nem létezik semmilyen speciális szlovák konyha. Vannak azonban ételek, melyekkel Szlovákiában gyakrabban találkozhat mind bárhol a világon.

(Bratislava Tourist Service)

Szlovákia annyira fiatal, hogy Szlovákiához kötődő gasztronómiáról aligha beszélhetünk, ahogy Csehszlovákia gasztronómiájának tárgyalásával is bajban lettünk volna. Bajban lettünk volna, miközben mégis van. A szlovák nemzetnek és az ott élő kisebbségeknek ugyanis mégis van egy történelmileg formálódó konyhája, amit magukénak érezhetnek. Ez a konyha éppen a közös történelemtől és az együtt élő népektől kisebb-nagyobb mértékben magyar is, meg ukrán (ruszin) is, meg cseh is, meg osztrák is, meg lengyel is, meg román is, meg zsidó is, meg bolgár is.

Pozsony, Pressburg, Bratislava – elegendő csak Szlovákia fővárosának erre a három nevére gondolnunk ahhoz, hogy érezzük, a szlovák konyháról írni annyi, mint a monarchiát és a múltat is megidézni.

Hogyan csináljunk nemzeti ételt a sztrapacskából

Ha akad valami, amiben – különösen manapság – a szlovákiai szlovák és magyarországi magyar maradéktalanul egyetért, akkor az bizonyára a brindzás galuska (bryndzové halušky). Abban ugyanis nincs vita, hogy ez egy szlovák étel. Persze jellemző, hogy ennek a nálunk is kedveltté vált ételnek a nevét nem voltunk képesek pontosan megjegyezni és a„bryndzové halušky” helyett sztrapacskát mondunk, de ennél jobban soha semmi ne terhelje meg a magyar-szlovák kapcsolatokat.

A brindzás galuska egyébként azért is lényeges, és azért is ejtek róla több szót, mert a szlovákok jelentős része ezt az ételt legalább annyira nemzeti szimbólumnak gondolja, mint a magyarok jelentős része a pörköltet. Egy ilyen ételnek persze történelmi múltja van és a Kárpát-medence népeinek is igen sok köze akad hozzá.

A brindza (liptai túró)

A brindzás galuskához mindenekelőtt brindza kell. A brindzát ugyan szlovák leleménynek gondolnánk, de ezt az erjesztett juhtúróból készülő terméket erdélyi vlach (román) pásztorok vitték a 14-17. században a Felvidéki területekre. Ez volt a „vlach-sajt”, „valch-túró”, amelynek a neve (brindza) szintén román eredetű. Eredetileg úgy készült, hogy a juhtúrót sóval összegyúrták, juhbőrbe varrták, majd felfüstölték.

Abban az időben, a 16. században, amikor Tokaj is felemelkedett, a brindzák legjobbika már a „liptai túró” volt. A liptói különleges jóságát a kiváló legelők (terroir) adták, és az, hogy benne hagyták a tejszínt, amitől krémesebb és kevésbé száraz maradt. Liptó mellett Árva, Túróc, Zólyom, Szepes, Gömör és Sáros vidékének juhtúróját emelték ki a kortársak. Liptó igazi versenytársa csupán Brezno volt, aminek szintén nagyra becsülték a juhtúróját.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 19. századi vasútépítése kihatott a brindza kereskedelmére is. Ez pedig visszahatott a termékre, a termékfejlesztésre is. A korai juhtúrók még kemények voltak és késsel vágták fel őket, így árusították. A 19. század végére a technológia teljes változásával és iparivá válásával a korábban kemény juhtúró puha lett és még krémesebb. A szocializmus a brindzát is megviselte. A termelt mennyiség is, és a minőség is nagyot esett

A brindzás galuska (bryndzové halušky)

Van már brindzánk, van már galuskánk, fedezzük hát fel a brindzás galuskát. A hegyvidék népe lehetősége szerint sok minden ehetővel kombinálta a burgonyával készített galuskát és tett rá mindent, amihez csak hozzájutott Így lett ízletesebb és táplálóbb. Így került rá a túró, a párolt savanyított káposzta, a juhtúró, a füstölt szalonna, a zsíron, vajon pirított hagyma, és még sok más.

Aztán ebből a kísérletező kedvből és szűkösségből régiónként számtalan névvel számtalan variáció alakult ki. A hegyvidéki szlovák ember kedvét lelte a strapacky, loncky, smyíkance, frkacúre és egyéb variációk regionális neveiben, ahogy a különféle „módozatokban” is, mint a furmanské (fuvaros), polské (lengyel), sindeliarske (zsindelyező). A polské elnevezés arra is utal, hogy ez az ételcsalád az északi határon is átívelt, oda-vissza termékenyítve a hegyvidéki régió konyháját.

Nos, ha a sokféle elnevezésű étel haluškyja burgonyával készül és bryndza, valamint pirított füstölt szalonna kerül hozzá, akkor már fel is fedeztük a kedvelt brindzás galuskát. Ez az étel egyszerűen készíthető, ezért gyakorta előfordult a háztartásokban, de jellemzően a szlovák lakta területeken, és ott is főként a hegyvidéki részeken. Ez az étel amúgy a tágabb földrajzi környezetben a Kárpátok táján (Ukrajna, Lengyelország) mindenütt elterjedt, ami egyáltalán nem meglepő.

Az első szlovák-nyelvű szakácskönyv 1870-ben jelent meg (Prvá kuchárska kniha v slovenskej reči, Pešti 1870) és szerzője egy budapesti szakács,

Terézia Vansová (1857-1942) írónő 1914-be kiadott „Novej kuchárskej knihy” című szakácskönyvében a legjellemzőbb szlovák ételeknek a hüvelyeseket, barna kenyeret, burgonyát, káposztát, sajtokat, tejet tartotta, de a főtt tésztákat is a legfontosabbak közé sorolta.

Vansová az első, akinél a brindzás galuska (bryndzové halušky) a „legkedveltebb” jelzőt elnyeri. Mindez  az I. világháború küszöbén, nem sokkal Csehszlovákia megalakítása előtt, 1914-ben történt.

A regionális konyha nemzeti konyha lesz

Stoličná Rastislava írja, hogy Ivanová-Ivanovecká figyelmeztet először arra (1943), hogy ne cseréljük össze a regionális ételspecialitásokata nemzeti konyhával. Ez hazánkban is megszívlelendő gondolat, de ahogy nálunk, úgy Szlovákiában sem akadt foganatja. Az ötvenes évek szakácskönyvei csak tovább erősítették, hogy a szlovák konyha jellegzetes ételei a törzsökös hegyvidéki népi ételek, élen a brindzás galuskával.

A hatvanas években, részben a külföldi sikerek miatt, kialakultak a „szlovákosch” éttermek: nagyjából akkor, mikor nálunk is hangsúlyt kezdtek fektetni a „magyarosch” elemekre. Az ételválaszték is meglehetősen egyszerű, „betyárosch”, „pásztorosch” volt. Leves, káposzta, bableves, sztrapacska savanyított káposztával, disznótoros, zsírban sült húsok (cigánypecsenye). Valóban autentikus regionális és népi étel viszont annál kevesebb. A tudományos vendéglátóipari módszerek rányomták bélyegüket a választékra is, ahogy az egész szocialista világban.

Így, és ilyen előzmények után jutunk el oda, hogy napjainkban, ha egy szlovákot arról kérdezünk, hogy melyik a legjellegzetesebb szlovák étel, akkor a hegyvidék pásztorételét, a történelmileg sihedernek számító brindzás galuskát említi első helyen. A regionális konyha egybemosása a nemzeti konyhával persze nem újdonság. Az európai, így a magyar gasztronómia története is számos hasonló példával szolgál.

További nemzeti étel, ital

Az  alábbi részletek a „Slovakia travel” honlapjáról valók, és – mivel ez egy gasztroblog – inkább nem kommentálom. (a képeket és a képaláírásokat én készítettem, bár nem a Slovakia travel megbízásából)

A Szakolcai kürtőskalács 

Erdélyi mesterek - bár ők ezt nem tudják - szlovák Skalický trdelníket készítenek Budapesten 

A Hegyentúlról (Záhorie) származó édesség-különlegesség, amely Szakolcai kürtőskalács (Skalický trdelník) néven vált ismerté, elsőként szerezte meg Szlovákiából az Európai Bizottság földrajzi védjegyét.

A Tokaji bor

A Degenfeld pincészet (Tarcal, Magyarország) első aszú bora abból az időből, amikor (Cseh)szlovákiából még csak útlevéllel lehetett Tokajba utazni.

A Zempléni-dombvidék délnyugati területein található Terebestől (Trebišov) délre az exkluzív, de egyúttal a legkisebb szlovák borvidék – a tokaji borvidék.

A 908 hektáron elterülő Tokaji borvidék Szlovákia hat borvidéke közül a legkisebb. A tőketerebesi járás 7 községe tartozik hozzá: Bári, Csörgő, Csarnahó, Kistoronya, Újhely, Nagytoronya és Szőlőske.

A vidék híres tokaji borfajtái: Tokaji száraz szamorodni, Tokaji édes szamorodni, 3-6-puttonyos Tokaji aszú, Tokaji fordítás, Tokai máslás és a Tokaji esszencia. 

Jó focit, jó étvágyat!! 

Sokan kérdezték már eddig, hogy mikor következnek az albániai gasztroposztok, elvégre egy dolog a velünk született kultúrszomj meg a közlekedési betyárságok, de az emberi léleknek igazán fontos dolgok a szájüreg és a gyomor között történnek (a beleket most hagyjuk, elvégre széplelkek lennénk, vagy mi a fene).A foci Eb jó alkalomnak tűnik erre, tehát lássuk:

Albánia – Európa utolsó titka

Albániáról nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa talán legismeretlenebb országa. Egyedül talán Moldova és a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság versenyezhetnek vele ebben a kategóriában. Ha felületesek vagyunk, akkor olyanok jutnak róla eszünkbe, hogy maffia, szegénység, Szkander bég és - sírva írom le - Delhusa Gjon. A turisták messze elkerülik, mert nem egy Jesolo de az utazókat mindig is izgatta ez a misztikus és - mondjuk ki - rossz hírű ország.

És ugyan ez gasztronómul: Mi az, ami kicsit török, kicsit görög, kicsit olasz, kicsit szerb, mégis valami más? Ha szabad a gazda, ez az albán konyha.

Nem csoda, hogy nem ismerjük, hiszen Magyarországon, főleg Budapesten, nagyon sok nemzeti étterem nyitott már, s nem csak a szinte mindenhol megtalálható kínai, vagy olasz, hanem indiai, grúz, azeri, vietnámi, japán, koreai, orosz, s még ki tudja hányféle, de sajnos, Albán még nem.

Albánia egy tipikus balkáni vidék.

Ezt most – a magyar közbeszéd által kedvtelve használt jelzőtől elszakadva – egészen véletlenül nem pejoratíve értjük, hanem kifejezetten és kimondottan gasztronómiai értelemben, ami azt jelenti, hogy konyhája szervesen beilleszkedik az ősi ellenségek/szomszédságok étkezési és italozási szokásaiba. Reméljük, albán barátaink nem haragszanak meg ránk, ha felelősen kijelentjük: igen sok víznek le kell még folynia a Lanán, amíg az albán konyha (hírnévben és elismertségben) megközelíti majd az olasz, magyar vagy francia, de akár a szerb vagy a görög ízvilág renoméját.

Az albán városok teli vannak kis kifőzdékkel, családi éttermekkel. A mish i fresket feliratú hentesboltokban a friss húst kérésre nyomban meg is sütik, a pech i fresketben pedig a halakat, de az éttermek is árulnak nyárson sült húsokat elvitelre. Melegben üdítően hűsít a kosz, vagyis a jellegzetes albán, hófehérszínű joghurtital. 

Nemzeti eledel: burek - rétesszerű tésztában sokféle töltelék. Tartalmas, olcsó, laktató, bármelyik sarkon kapható. Szendvics helyett is pompás. Leggyakrabban sajttal töltik, de van zöldséges, húsos, juhtúrós is.

Meg persze a birka minden mennyiségben. Az albán birka ugyan nem annyira híres, mint az ugyanoda valósi szamár, de higgyétek el, nagyon finom. 

Akkor most lássuk, hogyan készítik arrafelé a birkát.

Elsősorban – természetesen, teszem hozzá – sütik; rácson, platnin vagy nyárson a zsenge bárány nagyon gyorsan elkészül. Nem faxniznak sokat, nem akarják a világot megváltani és nem igyekeznek, hogy mindenáron új színt vigyenek a nemzetközi konyhakultúrába; az ilyen erőlködéseket meghagyják a lassan hülyébbnél hülyébb nyugati mesterszakácsoknak és gasztro vegyészeknek. Az albánok szerint az emlősök húsa elsősorban arra való, hogy megsüssék, oszt’ jónapot. Kis só, bors, esetleg szárított zöldfűszerek (tárkony, rozmaring, petrezselyem, meg számunkra ismeretlen, de nagyon passzentos egyebek), mellé sült krumpli, esetleg citrom, saláta és kész.

Van belőle tovább is:

Kukurec/kokorec (birka belsőségek bélbe töltve, nyárson megsütve), qofte te ferguara (bárányból, tehénből, kecskéből készült sült húsgombóc), tave kosi (serpenyőben sült bárány joghurtos öntettel), speca te mbushura (töltött paprika). Létezik még birkahúsos piláf, ami azonos a mi rizseshúsunkkal (csak az albánok néha még egy kis aszalt gyümölcsöt is tesznek bele) és készítenek ők is birkafejből húslevest, amit paçë-nek hívnak

Albán piláf.

Felvágottak (szalámi, illetve kis kolbászok) is vannak birkahúsból, továbbá olyat is láttunk, ami egy az egyben a Romániából ismert pastramă-ra emlékeztetett (pastramiolaszul, bastırma törökül), ami nem más, mint enyhén sós vízben pácolt, majd finoman fűszerezett, utóbb préselve keményre szárított és tömbben árusított hús (elvileg marha is lehet, de – higgyetek nekem! – igazi íze a birkapasztrámának van; egészségmániások már pulykamellből is képesek készíteni, de erről inkább ne is beszéljünk).

Ebből is látszik, hogy a juhok iránti vonzalom ősrégi a balkáni (és nem csak – gondoljunk a Kunságra) nációk körében (az ízléstelen vicceket most verjétek ki a fejetekből); ezt az állatfajtát. A természet (a Gondviselés, az Úr – mindenki válassza ki a világnézetének legmegfelelőbb alanyt) pont ilyen cudar terepre szánta. Ráadásul a húsán kívül gyapja is van, teje is van, bégetni is tud, szelíden bír nézni – hát kell ennél több egy ilyen, a történelem által az elmúlt kétezer évben folyamatosan csak szopóágra vezényelt nemzetnek?!

Annyira népszerű, hogy például a tiranai piacon a teljesen konvertibilis grillcsirkék mellett (azaz inkább alatt) egy sorozatnyi roppant szomorú szemű fej is sült csendesen,  

Ennyit az albán konyha birka-összetevőjéről, de ne képzeljék, hogy ennyire egysíkúan étkeznek, csak a többi már ismert- kicsit török, kicsit görög, kicsit olasz, kicsit szerb

Jó focit, jó étvágyat!! 

Elsőre furcsák az izlandi ételek.

Aztán másodszorra is.

Még akkor is, ha az izlandiak szerint nem is olyan rosszak, mint amilyennek első hallásra azt gondolnánk

Habár európai ország, gasztronómiájában szinte semmilyen hasonlóságot nem mutat bármilyen európai konyhával. Északi fekvése, dermesztően extrém földrajzi adottságai és nagyfokú izoláltsága miatt egészen unikális szakácsművészetet figyelhetünk meg a szigetországban.

A cápa

Most biztosan elég rossz bizonyítványt állítok ki enmagam gasztronómiai tájékozottságáról, de ünnepélyesen be kell vallanom: nem tudom, rendeznek-e olyan vetélkedőt a világon, melynek célja a földkerekség legbüdösebb, legvisszataszítóbb szagú ételének kiválasztása. Mondom, fogalmam sincs, létezik-e ilyen verseny, de egyvalamiben egészen biztos vagyok: a legendás izlandi rothasztott cápahús (helyi nyelven: kæstan hákarl) előselejtezők nélkül ott lenne a döntőben (a durián méltó ellenfeleként), egyik nemzeti büszkeségünk, a pálpusztai pedig megszégyenülten és megalázottan szipogna a sarokban.

A cápahús fogyasztása a külföldiek között tradicionálisan sok mókával, nevetéssel és hányással ötvözött esemény, amit a bennszülöttek elnéző mosollyal és csendes rezignáltsággal vesznek tudomásul. Gondolom, mindent elmond az a tény, hogy Gordon Ramsey (a skót fenegyerek-szakács) egy kiadósat rókázott, amikor először megkóstolta.

Az íze tökéletes összhangban van az illatával, amit csak (és most keresem a szalonképes, ugyanakkor a valóságot leginkább megközelítő hasonlatot) leginkább egy ötvenes évekbeli havasalföldi falusi iskola fiúvécéjében egy forró nyár eleji napon uralkodó szagorgiához lehet mérni. Kimondom, mert nem félek a szavaktól és nekem már nincs veszítenivalóm: az izlandi rothasztott cápahús kifejezetten, egyértelműen és határozottan csípős vizeletszagú és (noha még nem kóstoltam) vizelet ízű. Már ha el tudunk képzelni harapható és enyhén kocsonyás vizeletet.

Ha nem bírod a cápahúst, cápatablettát is ehetsz helyette. Ne kérdezd, én sem értem az okát. Egyszer egy buliban elkezdték magyarázni, hogy napi 3 cápatablettától 1 hét alatt cápa leszel, de úgy érzem, nem ez a magyarázat.

Brennivín: Köménymaggal ízesített vodkaféle, amit a helyiek fekete halálnak hívnak, mert borzasztó íze van! Ritka az olyan izlandi, aki szereti. Átlátszó, 36 fok körüli ital, köményes ízzel. Skál! Állítólag a kettő együtt finom. Nem próbáltam, még!

Hákarl, hrútspungur, skyr és svið

Nem, nem halandzsázunk, ezek valóban létező ételek, méghozzá Izland legnépszerűbb és legkülönlegesebb darabjai, melyek között biztos lesz néhány hátszőr felállító darab. A bizarr izlandi főételek listáját ékesíti a hrútspungur is, amely bárány- vagy kosheréből készült laktató menü (már abban az esetben, ha be tudunk belőle lakmározni, de mondjuk a magyar konyha is felszolgál kakasherét, szóval miért ne). Egy harmadik fogással pedig tudjuk is le az extremitásokat: a svið nevű étel szőr és agy nélkül először megfőzött majd megsütött, félbevágott bárányfej – a fent említett, bárányokhoz fűződő tisztelet miatt a levágott állatok minden, tényleg minden részét felhasználják. Lelapozva a megkérdőjelezhetően étvágygerjesztő izlandi ételekről könnyebben megkóstolnánk a skyrt, ami egy finom és jellegzetesen izlandi tejes joghurt. A rúgbrauð az izlandiak gejzírkenyere, amely egy sötétbarna színű, rozsos sűrű, édeskés kenyér és földbe ásott kemencékben sütik meg. A Hangikjöt hasonló étel a mi húsvéti sonkánkhoz: felaggatott, kétszer is füstölt húsok (leginkább bárány és kos, de készülhet lóhúsból is), melyeket csak ünnepekkor fogyasztanak.

A bárány:

Az izlandi konyha büszkesége

Báránysült, bárány hotdog, bárányleves, bárányos makaróni, báránycsíkok lecsósan, bárány pacalosan, bárány burito.. nem bírok több bárányt enni.

Maximum még csirkét tudsz venni, de a legolcsóbb és leggyakoribb alapanyag a bárány. Juhéé!

Finomak az izlandi ételek, csak maga a bárány nem ízlik.. viszont akinek bejön az alap, az biztosan szeretni fogja akárhogyan is készítik azt el. Aki kóstolta már tudja, elég karakteres íze és illata van. 

És végül:

A tradicionális izlandi ételek gyűjteménye. Az igazi belevaló izlandiak ezeket eszik. Olyan csodálatos ételeket kell elképzelni, mint a

• hákarl, a rohasztott cápa
  
• sós vizben főtt birkafej
• birkamáj kolbász
• birka vér "puding"
• birkasajt - olyan mint a disznósajt, csak birkából
• száritott hal
• birka here
• füstölt birka nyersen,
• fóka uszony

Jó focit, jó étvágyat!!

Március 21-én - a tavasz első napján - a francia gasztronómia előtt tiszteleg Budapest minden olyan étterme - így  a Corvin Grill is - amely részt vesz a Goût de / Good France rendezvényen. 

Az esemény első megrendezésének sikere után Laurent Fabius szeretne hagyományt teremteni a Goût de / Good France-ból: minden évben március 21-én a francia gasztronómiát és az általa képviselt értékeket népszerűsítik szerte a világon.

1500 séf, 1500 menü, 150 nagykövetség 5 kontinensen

A 2016-os Goût de / Good France alkalmából a miniszter és Alain Ducasse bemutatták az öt kontinensről az eseményre jelentkező éttermeket. Végül a világ minden tájáról több mint 1500 éttermet választottak ki, amelyek részt vehetnek a március 21-én tartandó Goût de / Good France-on. Ebből az egyik a Corvin Grill!

Magyarországon kilenc– nyolc fővárosi (itt megnézheted) és egy veszprémi étterem – is részt vesz a Goût de / Good France gasztroeseményen, amelyek között a csúcsgasztronómia és a családias, minőségi bisztró egyaránt képviselteti magát, és amelyek március 21-én különleges, kifejezetten az eseményre összeállított, egészséges és franciás menüsorral várják az érdeklődőket

 Ime a Corvin Grill menüje:

Hétfő Goût de France A menü    Goût de France B menü    Goût de France C menü

Soupe à l’ancienne

Cuisses de poulet à l'estragon

Ragoût de légumes 4 saisons

Saumon à l'aneth et au citron sur lit de riz

Mousse au chocolat

La jeune fille à côté

Figyelem!!!

A szomszéd lány (La jeune fille à côté) nem része a menünek, viszont nekem ez a kedvenc képem.

Egy kis előzetes húsvéti hangulat

Hozzávalók:

Elkészítés:

Daráljuk finomra a szalonnát, májat, hús, adjuk hozzá a fűszereket és a konyakot. Kivajazott formába tegyük a kinyújtott tésztát. Félig töltsük meg a töltelékkel, tegyük rá a főtt tojásokat, és a maradék hússal fedjük be. Hajtsuk rá a tésztát és jól nyomkodjuk körbe. Középre készítsünk egy kis nyílást, „kéményt”, hogy a gőzök sütés közben kijöhessenek. A maradék tésztával díszíthetjük, majd kenjük le a pástétom tetejét tojással.

Először előmelegített 200 ⁰C-os sütőben 10 percet, majd 160-170 ⁰C-os hőmérsékleten (sütőtől függően) alufóliával letakarva 1 órát sütjük.

A pástétom tetszőleges húsból készíthető (vad, sertés, szárnyas, stb.) de ügyeljünk a jellegnek megfelelő pácolásra/fűszerezésre.

Gondolom, mindenkinek elege van már a nagy eszem-iszomból. Én aztán igazán megértem, de azért gondoljunk a holnapra is. Jönnek a hosszú hideg esték, És ha nem jönnek, akkor is. Egy finom ropogós csülöknél mi lehet jobb? Hát persze, hogy két ropogós csülök! Én aztán tudom. A képen látható finomságokat saját magam készítettem (és fotóztam). Működik a recept.

hozzávalók (4 adag)

• Hátsó sertéscsülök 1 db
• Só             1 tk
• Egész bors 1 tk
• Köménymag 1 tk
• Fokhagyma 1 fej
• Vöröshagyma 2 fej
• Babérlevél 4 db
• Sőr             ½ doboz (szilveszter táján azért ebből legyen még 5-6 doboz tartalék. Ki tudja ...)
• Száraz fehér bor 1 dl
• Savanyú káposzta 80 dkg
• Húsos szalonna 20 dkg
• Burgonya 1,2 kg

Elkészítés

A csülök:

A megtisztított csülköt annyi vízzel öntünk fel, hogy azt ellepje. Hozzáadjuk a fűszereket és egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük. Másnap ebben a lében a csülköt lassú tűzön 2 -3 óra alatt majdnem puhára főzzük, majd kizsírozott tepsiben némi főzővíz hozzáadásával ropogósra sütjük. (30 perc 180 ⁰C-on, majd 210-230 ⁰C-on 8-10 perc. Közben 2-3 alkalommal a csülök bőrét a sörrel bekenjük)

A köret

A kockákra vágott füstölt szalonnán megpirítunk egy fej apróra vágott vöröshagymát, rátesszük a savanyú káposztát, a fűszerekkel ízesítjük, és a fehérborral puhára pároljuk.

A burgonyát a csülökkel puhára főzzük, majd cikkekre vágva a tepsiben a csülök mellet megsütjük.

Jó étvágyat!

 Bizonyára téged is felháborítanak azok a főzőműsorok, amikben a szakács alig 500 forintból készít fejedelmi étkeket.

Kinyitja a dobozt, amiben van egy fej hagyma, egy szelet kenyér, húszdekás vaj, élesztő, valamint egy halkonzerv: az egész kijön 497 forintból.

„Nincs más dolgunk, mint a fagyasztóból elővenni a bresse-i csirkét, az iberico bellotát, a 24 és 36 hónapos parmezánokat valamint a garnélát, és már neki is foghatunk az ebéd elkészítésének”, teszi hozzá. A hozzávalók fele vagy beszerezhetetlen, vagy méregdrága, nem egy háziasszonyt ápoltak a Lipótban a főzőműsorok miatt.

Sokkal jobb ötlet karácsonykor evés helyett jó ételek fotóit nézegetni! Vágjon ki újságokból, magazinokból, szórólapokból képeket, ezeket rendezze össze, majd a karácsonyi asztalnál adja körbe. Összeállíthat komplett menüket is, sőt minden vendégnek más ételt vághat, hogy pillanatok alatt olyan hangulat alakuljon ki, mint egy tapas bárban, csak most nem egymás kajájába kóstolnak bele a rokonok, hanem a képeket cserélgetik majd maguk közt.

A legjobb, hogy egy ilyen karácsonyon el sem lehet rontani az ételt. 

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Most egy kis szünet következik, mert ugye a fenti ételekkel úgy sem versenyezhetünk, de január negyedikén (hétfőn) újra lesz menü. Talán valami ilyesmi, amit most pénteken csináltunk:

Lassan közeledik a karácsony, a fínom  ebédek, vacsorák ideje. Ime egy kis kedvcsináló:

Baconba tekert aszalt szilvás pulykamell koszorú

Hozzávalók (6 személyre):

 Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket egy éjszakára - lehetőleg vörös borba - beáztatjuk. A húst egyforma nagyságura felszeleteljük, kiklopfoljuk, fűszerezzük. A sajtot, tojást, tejfölt, lisztet összekeverjük.

A kiolajozott kuglóf formát cseréptető szerűen kibéleljük baconnal. Ráhelyezzük a húst, majd a sajtos massza felét. Erre jön az aszalvány, majd a maradék reszelt sajt. Befejezésül a húst, majd utána a bacont egymásra hajtogatjuk. (nem szükséges, hogy a forma belsejét teljesen kitöltsük!)

 Előmelegített sütőben 160 ⁰C-on 20 percig sütjük, majd a formából kiborítva 210 ⁰C-on további 6-8 perc alatt készre pirítjuk a bacont.

Előző nap is elkészíthető, és hidegen, vagy , melegen is fogyasztható.

Jó étvágyat!

Összegyűjtöttem pár - az éttermi használatra javallott, vagy már rendszeresített eszközt

Módosítva:2015.szeptember 12.

Aki legalább egyet felismer az alábbi fotókon (esetleg már használta, használni tudná, vagy legalább megpróbálná!) az ezután (is) bátran mehet étterembe!  

Én is csak tippelni tudok, de várom a felhasználási technológiát, használati utasítást, esetleg a kórházi zárójelentést attól, aki már kipróbálta.

Túl sok megfejtés nem érkezett. A verseny lezárult. Akit érdekel a megfejtés, azok lapozgassanak itt:

A kézáztató kávéscsészét  valószínűleg részeg manikűrösök fejlesztették ki.

Házibulin, lakásavatón elengedhetetlen!  Tutira nem keverik össze a csészéket, csak azt kell megjegyezni, hogy melyik fül az övé.

Ez biztosan feldobja az unalmas reggeleket. Hogyan? Nézd meg itt!

A soha ki nem száradó  alumínium tartós kenyér egyben önvédelmi frizbiként is használható

Én női barkácskészletnek nézem, de nem biztos! Ime!

Sült gesztenye csomagolására való. Jobbra a fiuk, balra a lányok. Vagy fordítva? A megoldás itt van'

Kés, villa, kanál. Jó, jó, de melyik melyik? Itt megtudhatod'

 Ez aztán igazán könnyű! Diótörő villa, de hajcsatnak is kítünő.

 Kicsit perverz, de nemcsak ülőkének lehet használni! Hanem erre is! (akár)

 Ez a kedvencem. Aki elsőnek kitalálja a funkcióját, annak jutalma egy extra sütemény a Corvin Grill menüjéhez!  Sose hitted volna, milyen egyszerű a válasz itt.

És végül (ez már nem kérdés) az év boroscímkéi:

A feliratok fordítása: ilyen leszel, ha ebből iszol!

Balról jobbra:

1 Leonardo eredeti vázlata az utolsó vacsorához négy üveg bor elfogyasztása után.

2. Zsákbamacska bor eredetmegjelölés nélkül.

3. Harry Potter mindenízú cukorkája után feltalálták a Mindennevű bort. (A megfelelő betű aláhúzandó)

4 Amőba játék kezdő alkoholistáknak

Ez már nem tartozik ide, csak az új otthoni borhűtőmet szeretném megmutatni:

A fotókat készítette: Dudás Béla

A héten a dinnyeszezon indulása alkalmából sajtótájékoztatót tartottak a Corvin Prímában.

Ez (mármint a dinnye) megmozgatta a fantáziámat, és néhányat belőlük kicsit átalakítottam. Íme:

Csillag

Fióka

Gyümölcskosár

Margaréta

Rózsa

Rózsa

Virág

A gasztronómia iránt érdeklődők manapság bármely pillanatban szembetalálkozhat valami váratlan - sosem látott, vagy éppen már régen megkívánt. esetleg csak gyanakodva méregetett - harapni valóval. Ilyenkor nem árt, ha rendelkezünk valamilyen előzetes (képzeletbeli) listával, nehogy tudatlanságunkból kihagyjuk életünk nagy kulináris élményét.

Ebben segít a mindenevő százas listája, amit a neten találtam.

Bár nekem nincs ilyen listám, mert nálam nem az a kérdés, hogy mit kóstoljak meg, hanem az, hogy milyen sorrendben, de azért most mindenki hozzászólhat, elkészítheti saját bakancslistáját, és - főleg - készülhet a nagy Ő-vel való találkozásra.

A mindenevő százas listája

eszpee cikke a Bilagit rovatból, 2008. augusztus 28. csütörtök, 21:19 | 40 hozzászólás

Ez jó, tetszik. A Very Good Taste blog összerakott egy százas listát azokról az ételekről, amiket minden valamirevalő mindenevőnek ki kell egyszer próbálnia. A feladat annyi lenne, hogy másolja be mindenki a blogjára a listát, vastagítsa be, amiket már evett, és húzza át, amiket sose kóstolna meg. Ehhez én pár megjegyzést is fűzök, és lesz, ahol az angol fordítással való bírkózás helyett vonatkozó Wikipédia oldalakat linkelek. Lássuk:

1. Vadhús - bár nem a kedvencem, a Susogó óta nagyon jó emlékeim vannak egy őzdarabról.
2. Csalántea - semmi tudatosság, mindig is kiváncsi voltam rá, milyen, csak sose jött szembe.
3. Huevos rancheros - ezt még soha, pedig egyébként bármikor!
4. Tatár beafsteak - legutóbb több éve ettem, pedig szeretem.
5. Krokodil - semmit nem tudok róla, milyen az íze, félek nagyobb a füst mint a láng.
6. Véres hurka - ez azt hiszem sajnos fejben dől el, nekem nem megy.
7. Sajt fondü - őszintén szólva egyáltalán nem egy nagy szám szerintem, a raclette ezerszer jobb.
8. Ponty - nyamm!
9. Borscs - azt hiszem Kalmár Évi csinált egyszer egy olyat, hogy (minden szempontból) másnap ha lehet, még jobb volt, imádom.
10. Baba ghanoush - ennek se tudom a magyar nevét sajnos, a franciák caviar d'aubergine-nek, padlizsán-kaviárnak hívják, egyszer kaptam egy tonhal-steak mellé, és hihetetlenül jó olívás-padlizsános íze volt.
11. Tintahal - kimaradt, régen nem ettem annyiféle halat, mint mostanában.
12. Pho - ramen fél pontért? azt ráadásul imádom is... vagy az ugyanaz? kínos.
13. Mogyoróvajas - dzsemmes szendvics - a mogyoróvajat sajnos eleve csak sós kajákban bírom megenni.
14. Aloo gobi - nyamm!
15. Hot dog utcai árustól - szerintem hozzá kellett volna tegyék, hogy részegen, úgy az igazi.
16. Epoisses - de nagyon jól hangzik, legközelebb veszek egyet a piacon.
17. Szarvasgomba - jó is nagyon.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből - almabor mondjuk, cidre ideszámít? mert akkor pláne.
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - a legjobbakat a Momotaro Ramenben.
20. Pisztáciafagyi - egyik kedvencem.
21. Heirloom tomatoes - még csak nem is hallottam róluk mostanáig.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - szamóca!!!
23. Foie gras - nagyjából egy hete először, és azzal együtt, hogy nem szeretem a májat, isteni volt.
24. Rizs babbal - leginkább köretként.
25. Disznósajt - ez is fejben dől el, itt ráadásul nem is az enyémben, ehh... de ennek egyszer lehet, hogy adok egy esélyt.
26. Nyers Scotch Bonnet paprika - bogyiszlói volt a műfajban csak, az is eléggé odatesz.
27. Dulce de leche - pedig nagyon közel voltam hozzá, legközelebb.
28. Osztriga - ezzel is muszáj lesz megbírkóznom.
29. Baklava - ráadásul itt Lyonban egy fűszerboltban nagyságrendekkel jobb van, mint amit otthon valaha ettem.
30. Bagna cauda - de nagyon jól hangzik!
31. Wasabi borsók - de miért ne.
32. Clam chowder in a sourdough bowl - ennek a fordításnak neki se ugrok inkább, valami kagylóleves kenyér-tányérban.
33. Sós lassi - de az édeset jobban szeretem.
34. Sauerkraut - jawohl!
35. Root beer float - nem is hangzik valami jól...
36. Konyak vastag szivarral - pedig jól hangzik.
37. Clotted cream tea - először a legutóbbi londoni úton, szerencsére Mikolaj elcipelt, orgazmikusan nagyon jó a clotted cream scone-nal, ezúton is köszönöm!
38. Vodka jelly/Jell-O - hát nem Amerikában voltam tinédzser, bezzeg ha VBK lett volna a listán!
39. Gumbo - nem volt hozzá szerencsém.
40. Ökörfarok - ha szembejön, nem fogok nemet mondani!
41. Kecske curry - kimaradt.
42. Egész rovarok - hát, ezt maximum egy nagyon meggondolatlan pillanatban.
43. Phaal - elég durvának is tűnik.
44. Kecsketej - pedig megkóstolnám.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - erre pedig nagyon kíváncsi vagyok, mert a "sima" whisky nagyon nem ízlik, és csomóan mondják, hogy egyszer kóstoljak meg egy drágát, utána érteni fogom.
46. Fugu - a nagyonmérgező hal! muszáj lesz egyszer.
47. Chicken tikka masala - oh yes.
48. Angolna - kimaradt, de semmi ellenérzés.
49. Krispy Kreme doughnut - még csak nem is hallottam sajnos róluk.
50. Tengeri sün - hmm.
51. Kaktuszgyümölcs - majd Dél-Amerikában.
52. Umeboshi - majd Japánban.
53. Abalone - ezt még csak nem is tudom, hol lenne érdemes.
54. Paneer - paneer-naan vagy spenótos paneer, ó igen.
55. McDonald's Big Mac Meal - a célnak tökéletesen megfelel.
56. Spätzle - ezt a Wikipédia szerint Magyarországon is eszik, de én még sose hallottam... persze ha ez valójábangaluska vagy nokedli, akkor jó hogy, szeretem is.
57. Martini-koktél - pedig jó lehet!
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - ott kezdődik az élet!
59. Poutine - ez is érdekes lehet.
60. Szentjánoskenyérfa chips - wow.
61. S'mores - pedig ez tök jó lehet a szabadtűzön grillezett mályvacukor alapján...
62. Borjúmirigy - pedig ez Lyon környékén állítólag nagyon megy. Nekem nagyon durván hangzik.
63. Kaolin - ???
64. Currywurst - Berlinben kötelező, meglepő módon egészen rendben van.
65. Durian - de érdekes lehet.
66. Békacomb - TUDOM! Meglesz.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - churro a legjobb spanyol utcai édesség!
68. Haggis - amíg a disznósajt nem dőlt el, addig ez nagyon magas szint.
69. Fried plantain - ezt is meg kéne kóstolni.
70. Chitterlings, vagy andouillette - az utóbbi nagyon lyoni büszkeség, muszáj lesz belevágnom.
71. Gazpacho - de meglepő módon nem nagyon szeretem
72. Kaviár and blini - érdekes lehet...
73. Louche absinthe - ajjaj, ajjajjajjajjajj.
74. Gjetost, vagy brunost - régen, és nem nagyon ízlett.
75. Roadkill - ez olyan szép rövid angolul, meghagytam. Egészségügyi okok inkább.
76. Baijiu or shaojiu - de simán bármikor.
77. Hostess Fruit Pie - még csak hallani se.
78. Csiga - lásd béka.
79. Lapsang souchong - egyszer, nekem túl füstös, mintha egy konkrét szalonnát innék.
80. Bellini - de nem lehet rossz.
81. Tom yum - ez is jól hangzik.
82. Eggs Benedict - úristen, de jó reggeli lehet!
83. Pocky (Európában Mikado) - veszélyes, doboznyitás után nem lehet abbahagyni.
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - muszáj lesz.
85. Kobe marha - ez is a muszáj kategória, már csak kiváncsiságból is.
86. Nyúl - de olyan régen volt, hogy nem is nagyon emlékszem már rá.
87. Gulyás - kicsit országimázs?!
88. Virágok - salátában, vagy cukkínivirág külön is.
89. Ló - majd egyszer.
90. Criollo csoki - pedig Chuao volt, az zseniális volt!
91. Spam - pedig a hazai vagdalt hús konzervért gyerekkoromban oda voltam!
92. Puhapáncélos rák - eleve nem vagyok nagy rákrajongó sajnos.
93. Rózsa harissa - nagyon érdekes lehet!
94. Harcsa - nyamm!
95. Mole poblano - sose találkoztam vele sajnos.
96. Bagel és lazacfilé - ez is kimaradt eddig...
97. Lobster Thermidor - ez is elég jól hangzik pedig.
98. Polenta - puliszkaként meg pláne.
99. Jamaican Blue Mountain coffee - ráadásul egy ideje már nem is kávézom, erről valószínűleg lemaradtam.
100. Kígyó - valószínűleg marha jó húsa lehet.

Hát így, kicsit érződik a lista angolszász súlya, de azért van benne pár érdekes találat.

Most pedig szerkesztőtársaimat rendhagyó módon ezúton a nyilvánosság előtt hívnám fel, hogy ha van kedvük, bátran bővítsék a cikket a Serious Eats mintájára saját listájukkal - én is ott találtam a tippet egyébként. Hozzászólásokban lehet vitázni, comingoutolni, gyalázkodni, illetve ha viszitek ti is tovább a listát, akkor is kommentezzetek ide bátran, hadd lássuk!

Ervin: állok a kihívás elébe, nézzük. Elöljáróban annyit, hogy nálam áthúzás nem lesz, mert még nem láttam olyansmit, amit mások megesznek, és én nem kóstolnék meg. Nem állítom, hogy el sem képzelhető ilyesmi, de amióta Thaiföldön végigettem a valódi (non-tourist) rovarpiacot, nagy az arcom.

1. Vadhús - bár nem kedvenc.
2. Csalántea - de azért gyerekkorban direktben nyelvre tenni nagyobb macsóság volt.
3. Huevos rancheros - simán egy kicsit fancy tojásételnek tűnik.
4. Tatár beafsteak - ha jó, nagyon szeretem.
5. Krokodil - Floridából emlékszem rá, bár az akkor inkább alligátor, eh, meg talán tévedek is. Szóval ez csak félig félkövér.
6. Véres hurka - ah! (Eszpee, ezen ponton wicével együtt meg se próbállak megérteni.)
7. Sajt fondü - poénnak jobb, mint komoly kajának.
8. Ponty - a legkevésbé kedvenc halaim között van.
9. Borscs.
10. Baba ghanoush - hát persze, hogy ettem, ld. 28. hozzászólás.
11. Tintahal - volt levesben, sütve, nyárson.
12. Pho - méghozzá Vietnámban! De csak az a májer, aki a levét is ki tudja propellerezni pálcikával (én nem).
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics - más kombináció is tök jók a maple syrup/jam/peanut butter vonalon. SŐT: fantasztikus találmányom a mogyoróvaj+nutella kombó, ínyenceknek banánra kenve - föltételnül próbáljátok ki.
14. Aloo gobi - imádom az indiai kaját, de nem értem, miért ezzel kezdtek azon belül.
15. Hot dog utcai árustól - a régi szép idők a Moszkva téren!
16. Epoisses.
17. Szarvasgomba - nem tudok hasra esni tőle általában, néhány konkrét megvalósításától viszont sikerült.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből - alma, körte, illetve egzotikus helyi kísérletek Délkelet-Ázsiában.
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - Momotaro, pont eszpeével, illetve a 7 Eleven boltok Thaiföldön.
20. Pisztáciafagyi.
21. Heirloom tomatoes.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - vadmálna, és az a híres bogyó fönt Északon Norvégiában.
23. Foie gras - a máj az egyik kedvenc ételem minden formában és szinten.
24. Rizs babbal - eddig csak köretként.
25. Disznósajt - "ezt nem adom, ez disznósajt!" - ugye-ugye?
26. Nyers Scotch Bonnet paprika.
27. Dulce de leche - Dél-amerikai helyi verzióban.
28. Osztriga - Párizsban kóstoltam, pont akció volt a vendéglőben, amikor odaérkeztünk, és kifejezetten nem szeretem. Takony sós lében. (Eszpee, te is ott voltál, web-konferencia: ezek szerint nem kóstoltál bele az enyémbe?).
29. Baklava - egy török út végén minden maradék aprópénzünket elvittük az isztambuli vasútállomás melletti kis utcában működő baklaváshoz, kiöntöttük a pultra, és azt mondtuk neki: adjon ezért baklavát, indul a vonatunk és legutolsó élménynek ezt akarjuk Törökországból. Az ember ránézett a pénzre, majd elnevette magát, számolás nélkül besöpörte a fiókba, és becsomagolt annyi baklavát, hogy a pénzünk a felére se lett volna elég. Azt mondta, azért kapjuk, mert ilyen rajongók vagyunk, aztán jó utat kívánt.
30. Bagna cauda.
31. Wasabi borsók - kedvenc snack itthon, amikor nem felejtünk el venni.
32. Clam chowder in a sourdough bowl.
33. Sós lassi - a mangós és a keralai szofisztikált überlassik sokkal inkább.
34. Sauerkraut - még szép.
35. Root beer float.
36. Konyak vastag szivarral - a szivarrésze még hányzik, de nem is vágyom rá.
37. Clotted cream tea - vagy nem volt, vagy nem emlékszem rá Angliából.
38. Vodka jelly/Jell-O.
39. Gumbo.
40. Ökörfarok.
41. Kecske curry - és ez nem is annyira India, mint inkább Indonézia, legalábbis nekem.
42. Egész rovarok - hehe, az elején pont ezzel kezdtem. Legalább tucatnyi különböző a chiang mai piacon, a végén egy óriás bogár a korona, annak a fejét kellett letörni és csak a zöld levet kiszopogatni belőle.
43. Phaal - pedig mit hajtottam!!! Egyszer szeretném megpróbálni, bár félek, fel fogom adni.
44. Kecsketej - csalódás volt.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - ez így túl sznobul hangzik, hogy csak az árát állítják a középpntba. Viszont a whisky számomra az "acquired taste" legjobb példája. Minél füstösebb és erősebb, annál jobban imádom. Az Islay régió a király.
46. Fugu.
47. Chicken tikka masala - tudtátok, hogy ez nem is igazi indiai-indiai kaja, hanem már Angliában találták ki, és onnan szivárgott vissza?
48. Angolna - megvolt, kipipálva, nincs toplistán.
49. Krispy Kreme doughnut.
50. Tengeri sün.
51. Kaktuszgyümölcs - egy főzőklubunkon volt. Tanács: ne fehér ingben próbáljátok elkészíteni..
52. Umeboshi.
53. Abalone.
54. Paneer - shahi, saag és palak a három kedvenc elkészítési módja.
55. McDonald's Big Mac Meal - no comment.
56. Spätzle - ha jól emlékszem, a MOM Park Paulaner sörözőjében kóstoltam ilyen néven, nokedli néven persze valamivel több helyen is.
57. Martini-koktél - miért pont ez van a listán? Persze miért ne.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - egyértelmű.
59. Poutine.
60. Szentjánoskenyérfa chips.
61. S'mores.
62. Borjúmirigy - lehet, hogy ezt ettem a Susogóban, de inkább nem merem bejelölni.
63. Kaolin.
64. Currywurst.
65. Durian - önmagában, fagyiban, cukorkában, rágóban. Irány Indonézia, vagy ha az messze van, akkor Thaiföld! Ez az egyetlen gyümölcs, amelyet a tigris szeret, mondták a bölcs helyiek.
66. Békacomb - a nagy zsinagóga melletti egykori olasz pénzmosó étteremben tök finom volt.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - churro néven.
68. Haggis - a disznósajtunk veri.
69. Fried plantain - asszem, Floresen röhögtek ki, amikor nyersen akartam megkóstolni a sütő/főzőbanánt. Elkészítve jobb volt. Ghánában is fincsire csinálják.
70. Chitterlings, vagy andouillette.
71. Gazpacho - steril csalódás, mit esznek ezen annyira?
72. Kaviár and blini - a blini blincsiki néven futott, de most utánanéztem, ugyanaz.
73. Louche absinthe - egy ausztrál lány mutatta itt Pesten, és egy fél perccel ezelőttig még azt hittem, hogy a cukorgyújtás is része a rituálénak, pedig nem.
74. Gjetost, vagy brunost.
75. Roadkill.
76. Baijiu or shaojiu - lehet, de a neve alapán nem emlékszem.
77. Hostess Fruit Pie.
78. Csiga - ezt meg a Fővám téren levő Stopban csinálták finoman egykoron.
79. Lapsang souchong - nekem minden füstös jöhet, ezt is szeretem.
80. Bellini.
81. Tom yum - de inkább Tom Ka, kókusztej-rajongó vagyok.
82. Eggs Benedict.
83. Pocky (Európában Mikado).
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben.
85. Kobe marha.
86. Nyúl - csak az maradt meg, hogy ettem ilyet.
87. Gulyás - na azért.
88. Virágok - bolgár lekvárban.
89. Ló - kolbászban.
90. Criollo csoki.
91. Spam.
92. Puhapáncélos rák.
93. Rózsa harissa.
94. Harcsa - túrós csuszával, kicsit?
95. Mole poblano.
96. Bagel és lazacfilé - Autumn in New York!
97. Lobster Thermidor.
98. Polenta - puliszka, igen.
99. Jamaican Blue Mountain coffee.
100. Kígyó - ez is Vietnám, de az asztal alól kellett kérni.

stsmork: itt az én listám is:

1. Vadhús - Szarvast és vaddisznót.
2. Csalántea - Tea? Véletlenül nem leves? Nagyapámék főztek csalánlevest a hadifogolytáborban, úgyhogy olyan sok kedvem nincs megkóstolni.
3. Huevos rancheros
4. Tatár beafsteak - Igen, és szeretem is, bár ritkán szoktam enni.
5. Krokodil
6. Véres hurka
7. Sajt fondü
8. Ponty
9. Borscs.
10. Baba ghanoush.
11. Tintahal - Grillezve nagyon finom, de ha nem jól készítik el, akkor olyan, mint az elrághatatlan rágógumi.
12. Pho - Többször is, habár nem Vietnámban, de vietnámiak által üzemeltetett étteremben. A levesben úszkáló dolgoknak csak kb. feléről tudtam kideríteni, hogy micsoda.
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics
14. Aloo gobi
15. Hot dog utcai árustól - Száraz kifliben.
16. Epoisses.
17. Szarvasgomba - Nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből.
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - Eszpeevel és Ervinnel, ugyanakkor, ugyanott.
20. Pisztáciafagyi.
21. Heirloom tomatoes.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök - Szeder, málna, szamóca, áfonya.
23. Foie gras - Ahogya Orosz Péter írta: ez olyan. mintha az autó használt olajszűrőjét sütnék meg neked.
24. Rizs babbal - Kubában alapételünk volt, talán kongrisz (?) néven futott.
25. Disznósajt - Nézni is rossz!
26. Nyers Scotch Bonnet paprika.
27. Dulce de leche
28. Osztriga - Ettem többször is, sós tengervíz íze van, semmi több.
29. Baklava - Egy időben otthon is csináltam, egy bosnyák barátnőnk útmutatásai szerint. Döbbenetes mennyiségű cukor megy bele, ezért is szoktam le róla.
30. Bagna cauda.
31. Wasabi borsók
32. Clam chowder in a sourdough bowl.
33. Sós lassi- Eddig még csak az édeset.
34. Sauerkraut
35. Root beer float
36. Konyak vastag szivarral - Kubában próbált egyszer a vendéglátónk rábeszélni, hogy próbáljam ki a híres kubai szivart, és zavarban voltam, amikor meg kellett magyaráznom, hogy még soha életemben nem gyújtottam rá, és szeretném, ha ez a jövőben is így maradna.
37. Clotted cream tea - A Hunters Hotelben, Dublin mellett. Egy tizennyolcadik századi "Coaching Inn", ami ma szállodaként üzemel, de teára is be lehet ugrani, és ha jó az idő, a kertbe hozzák ki tálcán a teát és a frissen sütött sütiket. A kert is nagyon szép (persze könnyű ott kertészkedni, ahol annyit esik az eső, mint Írországban), a körletrendre egy udvarias tábla figyelmeztet, a következő szöveggel: The ladies and gentlemen will not and others must not pluck the flowers in this garden.
38. Vodka jelly/Jell-O.
39. Gumbo.
40. Ökörfarok - Leves formában Angliában rendszeresen ettem és nagyon ízlett.
41. Kecske curry
42. Egész rovarok - Svábbogár ínye ínyenc módra? Ezt meghagyom Ervinnek, köszönöm szépen.
43. Phaal
44. Kecsketej - Feltételezem, hogy ugyanolyan az íze, mint a kecskesajtnak. Édesanyám a háború alatt volt gyerek és kecsketejet ittak (volt egy undok, öklelős kecskéjük), mert nem volt más. Egyszer vittem neki kecskesajtot mutatóba, de megszagolta és azt mondta, hogy nem tudja megenni, mert a háborúra emlékezteti.
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből
46. Fugu
47. Chicken tikka masala - Igen, és saját magam is szoktam csinálni.
48. Angolna
49. Krispy Kreme doughnut.
50. Tengeri sün
51. Kaktuszgyümölcs
52. Umeboshi.
53. Abalone.
54. Paneer
55. McDonald's Big Mac Meal
56. Spätzle
57. Martini-koktél
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - Hirtelen halál?
59. Poutine
60. Szentjánoskenyérfa chips.
61. S'mores.
62. Borjúmirigy
63. Kaolin.
64. Currywurst.
65. >Durian
66. Békacomb - A családunkban valakit (talán a nagyapámat, nem emlékszem már) etettek meg egyszer vendégségben békacombbal úgy, hogy nem mondták meg neki, mi volt az. Amikor kiderült, hogy mégse rántott csirkét evett, kiment a ház mögé és kihányta az egészet.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake
68. Haggis
69. Fried plantain
70. Chitterlings, vagy andouillette.
71. Gazpacho
72. Kaviár and blini
73. Louche absinthe
74. Gjetost, vagy brunost
75. Roadkill
76. Baijiu or shaojiu
77. Hostess Fruit Pie
78. Csiga- Ezt nekem tiltja a vallásom, egyébként is, Bacher Iván szerint semmi íze sincs.
79. Lapsang souchong
80. Bellini.
81. Tom yum - Igen, többször is, kedvenc thai éttermemben.
82. Eggs Benedict
83. Pocky (Európában Mikado)
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben - Szerintem van az a pénz, amit nem érdemes ételért kiadni, mert annyira nem lehet jó, hogy megérje. De egy alacsonyabb fokozatú Michelin éttermet kíváncsiságból azért egyszer szívesen kipróbálnék.
85. Kobe marha
86. Nyúl
87. Gulyás
88. Virágok
89. Ló
90. Criollo csoki
91. Spam
92. Puhapáncélos rák
93. Rózsa harissa
94. Harcsa
95. Mole poblano
96. Bagel és lazacfilé
97. Lobster Thermidor
98. Polenta - Puliszka az, kérem. Gyerekkoromban édesapám szokta volt főzni - és enni is, mert rajta kívül senki sem szerette. Ő azt mondta, amikor gyerek volt (a harmincas években), választhatott, hogy puliszkát eszik vagy semmit - így szerette meg. Én mostanában télen szoktam csinálni, sült kolbász mellé ideális.
99. Jamaican Blue Mountain coffee
100. Kígyó

 Az édes kárhozat

Újfent egy étel,

amit minden – magára valamit is adó – nemzet a sajátjának vall, hiszen nagyon régtől fogva eldöntetlen kérdés, hogy a francia crępe, az osztrák Palatschinken (a németeknél: Pfannekuchen), esetleg az orosz blini vagy a magyar palacsinta született-e előbb. (természetesen, - mint sejthető - valamennyiük őse a római placenta=lepény volt, amely a légiók révén jutott el Európa országaiba palacsinta, palačinka, palacinka, palatsinken néven). Azért vigasztaló, hogy legalább a mi híres palacsintáinknak ismertek a szülei, de erről majd később.

A palacsinta finom!

A palacsinta jó!

A palacsintát mindenki szereti!

És persze mindenki másképp csinálja.

Az angolok a palacsintatésztát világos sörrel keverik ki. A németek és franciák élesztővel, sok tojással, nagyon jól és alaposan kikevert tésztát sütnek, majd édes és pikáns töltelékekkel töltik meg.

A francia crêpe vékony és ropogós, összehajtva majd felgöngyölve, forró édes, citromos vagy likőrös vajjal megcsorgatva kerül a vendégek elé. Egész Észak-Európában elterjedt.

Az oroszok kis kerek bliniket készítenek az élesztős-búzakorpás tésztából, majd tejföllel megkenve, tetején kaviárral fogyasztják, pár korty vodkával leöblítve. Persze nem minden sarkon árulják, de hát mi sem eszünk naponta dupla bélszínt.

A mexikói tortilla babpürével és hússal van töltve, paradicsom szósszal van megcsorgatva.

Az úgynevezett amerikai palacsinta pancake néven egyre ismertebb már nálunk is. a  pancake, az amerikai reggelik elengedhetetlen fogása. Sütőporral készül, vastag és kicsi, viszont iszonyatosan édes.

Ázsia ugyancsak gazdag változatát kínálja a palacsintáknak. A japán okonomiyaki egyesek szerint éppúgy palacsintaféle (szerintem inkább pizza), mint a rizslisztből kókusztejjel készített vietnámi banh xeo

Kínában a pekingi kacsát tekerik zsír nélkül vékonyra kisütött palacsintatésztákba (葱油, congjó bing) uborkacsíkokkal, édeskés szilvaszósszal és felcsíkozott újhagymával.

Tojásos  mini palacsinta (Quail egg crepes) egy kínai utcai árusnál:

És végül a sajátunk

vékonyra sütött tészta, amit tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval és szódavízzel keverünk ki.Van, aki csak tejjel, van, aki a tejhez szódavizet ad, van, aki csak vízzel. A többi aztán már csak fantázia kérdése. Lehet édes, vagy sós, rakott, vagy töltött, csúsztatott, vagy fordított, vékony, vagy vastag, göngyölt, vagy hajtogatott, és persze a különlegesebb palacsinták, a méltán híres Gundel, a hortobágyi húsos, vagy mondjuk a Szentgyörgyi palacsinta.

Némelyik fogásnak története is van.

A Gundel palacsintaként ismert, és mára már hungarikummá vált rumos-diós-csokis híres finomság például Márai Sándorhoz köthető. Az eredeti recept az ő feleségétől, Lolától származik, és Gundel Károly tőle kérte „kölcsön” – a repertoárban akkoriban még Márai-palacsintaként szerepelt, az ancien régime alatt azonban nem viselhette az emigrált, tiltólistára tett író nevét.

Az igazi Gundel palacsinta

A másik híres magyar specialitás a hortobágyi húsos palacsinta, amiről egyeseknek elég határozott - bár inkább érzelmekre, mint szakmaiságra alapozott - véleményük van. Ime:

Csak a történelmi hűség kedvéért: Az 1939-es kiadású „A gyakorlati főzés” c. úriasszonyok számára készült szakácskönyvben már szerepel egy palacsintára rétegzett borjúpaprikásos, tejfölös kombináció, de hát ehhez hasonló példákkal tucatjával találkozhatunk, ám ettől a hortobágyi palacsinta még a mienk, és minden (vélt, vagy valós) vendéglátós (?) rafinéria ellenére – jól elkészítve – egy kitűnő étel, tehát  hajrá!

Mindenkinek, aki szereti a palacsintát: Jó étvágyat!

Figyelem!

Végül egy kis segítség, a hogyan süssünk palacsintát problémára.Előadja Julio, a Mallorcai  "Palacsinta ember": 

.

Hogy mi a kocsonya?

Ezen a kérdésen nem kell sokat töprengenünk, Váncsa István rég meglelte a választ: „a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg”.

 Œufs en gelée                                                                                     amerikai pickled pig’s feet konzerv

A mi kocsonyánk

Az első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való.  A legismertebb a miskolci kocsonya, ami egy közmondás miatt vált országosan ismertté, miszerint   „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. A történet szerint, amikor a még pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe. A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott, és a kocsonyásodó anyagba bele ragadt egy béka, és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. 

Hungarikum

Gondoljuk mi. Hogy mégsem az, arról már Bornemisza Anna szakácskönyvéből megbizonyosodhatunk. Hiszen ezt a könyvet eredetileg Marc Rumpolt, a mainzi választófejedelem főszakácsa írta a XVI. század második felében.

Csinálhatjuk halból, zöldségből, télen, nyáron, de azért a kocsonya alapvetően mégis csak elsősorban a tél remekműve, a farsang királya, a disznótor koronája. Zilahy Ágnes 1891-es szakácskönyvében így írja le a disznótori vacsorát: „Nyolcz óra van, jönnek a vendégek. Mind sorba nézik, milyen vastag volt a disznó szalonnája. Megbámulják a sok szép, tiszta, forró zsirt, aztán bemennek a szobába és várják adus vacsorát, rendesen borlevessel, vagy husos, kolbászos káposztalevessel szokás megkezdeni. Leves után jő a toros káposzta, vagy a sertés fejéből paprikás, sült, felvert galuskával. Fánk vagy juhturós galuska, ilyenkor a legszokottabb tészta, azután egy nagy tál friss sült kolbász, ez után megint egy másik tál tüdős és véres hurka frissen sütve. Mindezek mellé igen jó az eczetben eltett vörös, paprikás káposzta. Végül tepertős pogácsát és kocsonyát szoktak feltálalni.”

Egy ilyen vacsora után persze jönnek a lidérces álmok. Krúdy szerint pedig, aki kocsonyát eszik álmában, annak nehéz esztendeje lesz, nehéz sorsa, ráadásul küszködni fog a városbíróval vagy egy vámszedővel – borzalom, mai átiratban ez még adóellenőr is lehet! Ám a kocsonya hozhat szerencsét is a magyarra: egykor szokás volt, hogy az újévi első kocsonyából a lányok kiválasztottak egy-egy csontot, azt kitették este az udvarra. Amelyik leány csontját reggelre elvitte a kutya, biztosra vehette, hogy még abban az esztendőben férjhez megy.

Az igazi kocsonya

Azt is gondolnánk gyanútlanul, hogy a klasszikus magyar kocsonya tipikus példája az „egyszerű és nagyszerű” ételnek. Fül, farok, fej, köröm, bőr, csülök, füstölt hús, 5 óra alatt puhára főzzük és kész.

Aki ily romantikusan triviálisnak képzeli a kocsonya művészetét, az nagyon téved.  Nézzük például a fokhagymázást: ebben a magyar irodalom erősen megosztott. Itt van például Váncsa mester, aki esküszik arra, hogy jó magyar ember csakis a végén fokhagymáz. Aczél Géza (a Csülökkönyvszerzője) és Esterházy Péter viszont (állítólag) a szigligeti strandon kiegyezett abban, hogy a fele fokhagymát a főzés elején, a másik felét a végén kell beletenni. Hát ilyen széthúzó a honi literatúra. Századok múltán talán már senki nem fog emlékezni a népi-urbánus szembenállásra, de az Aczél-féle „fele-fele-fokhagymázók” és a Váncsa-féle „végénfokhagymázók” még mindig dühödten néznek majd farkasszemet az irodalmi fazék felett.

A magam részéről a „sunyi túlfokhagymázók” táborába tartozom. Ha éppen nem néz oda senki, hát hajítok néhány gerezd apróra vágott fokhagymát a lábosba – elején, közepén, végén, mindig.

Irodalmi szemmel

Itt említsük meg, hogy Váncsa már a kádári puhadiktatúra gasztroelmehunyása közepette, 1985-ben lerakta a kocsonyafűszerezés fundamentumát: egész bors, őrölt gyömbér, szegfűbors, szerecsendióvirág, koriandermag, lestyán, sáfránykivonat, kurkuma, só, fokhagyma.

Azután itt van még egy igen komoly kocsonya-szakértő írónk, Bächer Iván. Tőle tudjuk például, milyen köröm is kell az igazi kocsonyába. Nem jó a „fáradtas, aszott, cafatos, sárgásbarna köröm”, de a „fehér, húsos, formás, buci” köröm se (amelyről egyébként megjegyzi, úgy fest, mint „egy zsírból, ínból, csontból formált míves barokk balusztrád”). Bächer szerint kocsonyába „örömköröm” kell – megszenvedett, sokat bírt-tűrt-viselt köröm. Fülből a „szélesen leffegő” a megfelelő. Kellenek még szép kis farkak. Közepes csülök. Félhevedernyi vaskos, húsos füstölt oldalas. Szőrtelen bőr.

Bächer mesternek köszönhetjük a kocsonyák szakszerű osztályozását is, miszerint van macsó, bolti, katona, mama-, lájt-,vegetáriánus, csontozatlan köröm-, mindent bele vagy éppen rontott kocsonya. És van kocsonyapörkölt is. Talán élnek e hazában olyanok, akik erről a fogásról még nem hallottak. Pedig nem túl bonyolult. Fül, orr, bőrke, köröm elpörköltösítve, némi borsos, majoránnás, babérleveles fűszerezéssel.

És persze Krúdy mester is hozzászól a magyar irodalmi kocsonyavitához. A Petőfi Zoltán utazásaiból című novellájában (1929) Tar Mariska jászsági szakácskönyvírónő kocsonyája piros-barna a ráhintett paprikától, erősen fokhagymás, borral és borecettel készül hat hónapos süldőből, van benne füle, orra, körme. „A titka az egésznek – magyarázza Mariska a nagy költő fiának –, hogy egy darab marhahúst is főztem, megfelelő marhacsonttal együtt a kocsonya levébe, de a főtt marhahúst már tegnap megettük. Szegény apja a tojást és a sárgarépaszeleteket szerette, amellyel a kocsonyát garníroztam.” 

Szintén Gyula úr tesz említést a pozsonyi Ventur utcai bormérésről, ahol minden időben kapható vadkanfő-kocsonya, „amelynek készítési módját néhány év előtt éppen a tudós és gazdag Wolsey főtisztelendő úr találta ki Angliában, amiért bíbornoki kalapot küldött neki a pápa őszentsége” (Festett király, 1929)

Bár Gundel Károly arra figyelmeztet, hogy „a jó kocsonya ne legyen nyúlós, inkább üvegszerűen törékeny és átlátszó”, azért a magam részéről megengedem a nyájas olvasónak, hogy csak óvatosan zsírozza le kocsonyáját, hiszen a disznó esszenciájából nem hiányozhat a zsír sem. Ne ragaszkodjunk mindenféleképpen a tökéletesen áttetsző díszkocsonyához. A Hamupipőke-kocsonya mellett ismerjük el a mocskos-kocsonya érdemeit is.

Portói vagy sherry is mehet belé, és fogyasztáskor a citrom leve mellett számottevő alternatíva lehet még a modenai balzsamecettel való csöppentés metódusa is. És persze a friss, erős torma nélkülözhetetlen. Váncsa szerint „fehér kenyérrel együk, alacsony szeszfokú, nem túl illatos, száraz, zöld-fehér bort igyunk utána, amilyen például a kecskeméti ezerjó vagy a mecseki olasz rizling”. Ezzel szemben én azt mondom, kocsonyához ne bort, hanem pálinkát igyunk, hiszen ahogy a kocsonya a disznó esszenciája, úgy a pálinka a gyümölcs lelke, lényege. Lényeget lényeggel fogyasszunk, ez fontos alapszabály.

Egy szó, mint száz: aki kocsonyát nem tud főzni, az nem tud főzni semmit! Már Zelena Ferencz (avagy Franz Zelena) 1830-as, Kassán megjelent Nemzeti Szakács-Könyvében azt olvassuk: „Arra hogy az ételeknek ereje és jó kinézése légyen, az Aspik főzésének tudása, csak-nem első a’ Szakáts-mesterségben, mellynek haszna az úton is eléggé esmeretes.”

Márai óta tudjuk, az ember nemcsak szívével és elméjével, de gyomrával és beleivel is ember. Így azután szent karácsony ünnepe után, a szeretettől kábultan, három mélytányér macsókocsonya és három deci házi szilvapálinka után úgy pislogunk, mint miskolci kocsonyában a béka.

Nagyjából ezt hívjuk boldogságnak.

 Napjaink egyik nagy (gasztronómiai!) kérdése, hogy melyik az egészségesebb: a zsír, vagy az olaj? A margarin vagy a vaj?

Nehéz eldöntenünk, mi az egészséges: zsírt használjunk a konyhában vagy olajat? Vajat kenjünk kenyerünkre vagy „mesterséges” margarint? Mangalicát együnk vagy inkább halat?  Laikusként nehéz elkülöníteni a tényeket és a ferdítéseket, pedig van belőlük jócskán. Jól beazonosítható érdekcsoportok kényük szerint csoportosítják az egyébként is sokszor bizonytalan eredetű "tudományos" adatokat. Orvosok és dietetikusok évtizedeken át látták az örök élet titkát a (hidrogénezett, transzzsírsavakban bővelkedő) olajokban, margarinokban. És senki sem mondta, hogy bocsika, tévedtünk.

A finomított étolajok piaci bevezetésével erősödtek fel a hazai konyha egészségtelen zsírosságát sulykoló mantrák is.A 70’-es években a modern kor irányába tett lépésnek  számít a pörköltben megjelenő olaj, ahogy a vasárnapi rántott húsok is egyre inkább olajokban sülnek. A zsírt általában egészségtelennek, károsnak, túlsúlyunk fő okának tartjuk, ami jól érthető és még megalapozottnak is tűnik. Valószínűleg az is, ám mint oly’ sokszor, itt is gond van a mérték körül. A zsír kiátkozásával egyidejűleg megjelentek a zsírszegény, “light”, élelmiszerek is, amelyek igen gyakran bővében voltak, vannak a szénhidrátnak, sónak, s sok egyébnek, amivel a zsír élményét valamennyire pótolni lehet. Az egészséges zsírszegénység marketing üzenete így igen gyakran egy más szempontból már aggályos gyakorlatot takar.

A zsír tehát a 80-as évek végére közellenséggé válik, amire példát a zsírfóbia szülőhelye az Egyesült Államok mutat. 1988 júliusában az Egyesült Államok akkori egészségügyi minisztere, Dr. Everett Koop kijelenti, hogy a (zsíros) jégkrém legalább akkora közegészségügyi fenyegetést jelent, mint a dohányzás.

Azóta a fejlett világ gyanakvással és bűntudattal tekint a korábban ínyencfalatnak számító zsíros húsokra. Beköszöntött a zsírszegény diéták, és a „light” élelmiszerek sovány vigaszt nyújtó új világa.

Amiről aztán végképpen nem beszélünk:

Az olajfelhasználás emelkedésével a környezetet súlyosan károsító, használt sütőolajok tíz-, és tízezer literjei kerülnek hétvégenként a lefolyókba, és a szemétbe, ám erre senki sem figyel eléggé. Csak Magyarországon évente több mint 100 millió liter étolajat használunk fel, aminek jó része az élővizekbe jut. A tavak, folyók felszínén úszva gátolja az oxigénfelvételt és elpusztítja a vízi élőlényeket. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet.

A másik oldal

Nem a sötét, egyszerűen csak a másik oldal. Az, amelyet  az olaj, és a margarin gyártok - valamilyen érthetetlen okból - nem támogatnak. Persze azért értem. Hatalmas piacról van szó, de tessék csak megnézni az étolaj gyártáshoz használt adalékanyagok listáját (a margariné sem lehet sokkal különb), és hasonlítsák össze, hogyan készül a sertészsír. Na meg a tepertő, amit ma már - sajnos - aranyáron adnak.

Ilyent még ne láttunk: ZSÍRREKLÁM

Az 1957-es, a Brit Egészségügyi Minisztérium által is támogatott reklám szövege ma már igen meglepő, pedig nem is olyan régen volt, amikor megjelent:

Közben rehabilitálódott a mangalica zsír is, amit éppen a telítetlen zsírsavak (az olajok) kultusza küldött évtizedekre az egészségtelen ételek közé. Ma a mangalica zsírja már újra “egészséges”, ami persze ismét csak féligazság, de jól mutatja, hogy amit ma egészségesnek tartunk, az bizony holnap már könnyen válhat mellőzött étellé, hogy aztán valamennyi idő elteltével újra része legyen táplálkozásunknak. Az állati zsírok közt akadnak olyanok is, amelyek napjainkban érdemtelenül csekélyebb figyelmet kapnak, mint akár a túldicsért mangalica. Ilyen a libazsír és a kacsazsír is.

Jelenleg a tudományosan leginkább elfogadott általános nézet a következő:

Egyetlen nagyobb mennyiségben forgalmazott zsiradék sem rendelkezik a megfelelő élettani tulajdonságokkal.

A szerző kiegészítése: használjon mindenki olyan zsiradékot/olajat, amilyent jónak lát, vagy amelyikkel finomabb lesz az étel. A dolgok jelenlegi állása szerint szépek (talán) lehetünk, de okosak nem. 

Olajpogácsáról nem találtam képet, tofuból készültet meg nem is kerestem. Ez a pogi viszont vajmentes tepertőből készült:

A tepertőre nincs mentségem. Néha egy belső hang parancsára a dealeremtől szerzek egy adag zsírszalonnát, otthon behúzom a függönyt, kikapcsolom a telefont, és MEGSÜTÖM. Friss fehér kenyérrel, vörös hagymával isteni! Nem érdekel a kalória, nem érdekel a koleszterin, nem érdekel a diétás nővér sem. A dinoszauruszok sem a csabai kolbásztól haltak ki. 

Igyekezetem elkerülni a tudományos értekezést, de akiket részletesebben is érdekel a telített és telítetlen zsírsavak világa, azok további információkat olvashatnak a forrásként megjelölt linkeken. (előzetes tájékoztatásként csak annyit, hogy a szerzők (majd) mindegyike elítéli a fogyasztásukat, csak van amelyik az olajét, van amelyik a zsírét.)