Amennyire elképzelhetetlen egy magyar család karácsonya diós és mákos bejgli nélkül, ugyanannyira nélkülözhetetlen tartozéka az ünnepnek Németországban a stollen. Amely ráadásul ovális formájával, egymásra hajtogatott két szélével a bepólyált kis Jézust hivatott idézni. Az utóbbi években nálunk is egyre népszerűbb, s igen jól megférnek egymással az ünnepi asztalon a bejglivel.
A név maga a német "storcel" szóból ered, melynek jelentése szó szerint: "felébredt". Némi idő elteltével a szót kenyerekkel kapcsolatosan használták - valószínűleg az élesztő kelesztő hatása miatt.Mára a kenyérnek más nevet találtak ki a németek, utalva rá,
hogy a stollen egy igazán különleges étel. Németország néhány részében a kenyeret "Striezel"-nek hívják, karácsony környékén viszont csakis "Christstollen", Krisztuskalács néven kerül említésre.
Minthogy a németek alapos népek, a stollen történetét is becsülettel belistázták. Az már más lapra tartozik, hogy ahány forrás, annyi variáció. Abban azonban nagyjából megegyeznek, hogy a sütemény középkori eredetű, először egy 1329-es irat említi. A mai, kandírozott gyümölcsökkel gazdagított, porcukorfelhőbe burkolt vajas kelt tésztának azonban nem sok köze van a korabeli olajos„Krisztuskenyérhez”.
Akkoriban a stollen ugyanis böjti eledelnek számított, s mint ilyen, sem vajat, sem tojást, de még tejet sem tartalmazhatott. Az eredeti tészta zablisztből, vízből és repceolajból készült. Lássuk be, nem kifejezetten karácsonyi dőzsöléshez találták ki. Nem lehetett ezt annyiban hagyni
A jobb ételekhez szokott szász választófejedelmeknek sem volt különösebben ínyére, ezért aztán több levélben ostromolták a pápát, hogy oldja fel a vajfogyasztás tilalmát. A kedvező válaszra egészen 1491-ig kellett várniuk. VIII. Ince pápa ebben az évben bocsátotta ki a vajbullát, amelyben a megfelelő búcsúcédula megvásárlóinak engedélyezte, hogy böjt idején is fogyasszanak vajat és más tejtermékeket. A búcsúcédulákért beszedett pénz egy részét a freiburgi dóm építésére fordították. Az üzlet tehát megköttetett, az egykor puritán böjti kenyér megtette az első lépést a dekadens süteménnyé válás útján.
A következő lépés az volt, amikor ismét csak egy szász, pontosabban egy torgaui udvari pék kitalálta, hogy a böjtös stollent az ünnepre gyümölcsökkel gazdagítva készíti el. A szászok már a kezdetektől fogva bábáskodtak a mai stollen megszületése körül, így az sem véletlen: napjainkban is a drezdai a leghíresebb stollenfajta. Olyannyira, hogy még a legeslegújabb kori német újraegyesítési tárgyalásokon is szóba került.
A stollen a németeknél kedvelt ajándéknak számít. Karácsonykor még postán is fel lehet adni a világ minden részére, tekintettel arra, hogy igen tartósan megőrzi frisseségét és elég tömör ahhoz, hogy épségben érkezzen meg. Igazán népszerű variáns a drezdai stollen, melyet tradicionális pékségekben készítenek Drezdában.
Míg korábban drezdai stollent bármelyik cukrászat vagy pékség árusíthatott, a Szászország fővárosában készült sütemény az 1990-es évek vége fele óta eredetvédettséget élvez. 1997 -től csak az itt készült stollent szabad drezdai stollen néven kereskedelmi forgalomba hozni. Ami persze nem jelenti azt, hogy otthon ne süthetnénk meg a magunk saját drezdai stollenjét. Az elkészítése nem túl bonyolult, ám kétségkívül időigényes. Jobb, ha már mostanában nekifogunk, amennyiben az ünnepi asztalra szánjuk.
Ha szeretnék megkóstolni - és ezt jelzik is - akkor szívesen beépítem valamelyik heti menübe!
Néhányan kérték a receptet. Rajtam ne múljon'
http://gasztrofasirt.blog.hu/2013/11/30/_majdnem_eredeti_drezdai_stollen_recpt