Havonta írogatok egy képes magazinba étel recepteket (mentségemre szolgáljon, hogy nem teljesen önként) és néha ennek egy-egy változata olvasható itt a gasztrófasírt blogon is. Ezek egyike volt a spagetti carbonara ahol megemlítettem, hogy ez a népszerű étel nem jött volna létre az amerikai katonák hathatós segítsége nélkül.
A dolog tetszhetett a G.I.Joe-nak mert a trükköt Koreában megismételték!
Így született a pude ccsige ( 부대찌개) koreai raguleves
Íme a történet:
A koreai háború alatt (és után) élelmiszer hiány volt Dél-Koreában, a(z amerikai) katonai raktárak meg tele voltak bab, sonka, hotdog virsli, és löncshús konzervekkel. Ezekből persze aztán szállítás közben néha valahogy leesett egy-egy adag, így a támaszpontok környékén lakó élelmes helybéliek Johnson-leves néven (존슨 탕, csonszun thang) simán beépítették az étrendjükbe. Az étel jellegzetessége, hogy gyakorlatilag bármiből készülhet, ami ehető.
A háború végeztével a katonák ipari méretben zsákos kiszerelésben igyekeztek megszabadulni a lejárt konzervektől, így táska-, más vidékeken laktanyaragú ( 부대찌개 pude ccsige ) elnevezéssel terjedt el és vált olyannyira népszerűvé, hogy például a Kjonggi tartománybéli Idzsongbu városában utcát is elneveztek róla. Nem csoda, mert most is itt csinálják a legfinomabb pude ccsige-t, amit egyébként több, erre specializálódott étteremben meg is lehet kóstolni.
Hozzávalók 10 adagra (erősen a hazai beszerzési lehetőségekre optimalizálva):
-
fél fej kínai kel szeletelve (olyan nagyokra, hogy pálcikával meg lehessen fogni)
-
két-három virsli felszeletelve
-
gomba ízlés szerint
-
fél fej hagyma egészben
-
két szál újhagyma szeletelve
-
fél doboz löncshús szeletelve (olyan nagyokra, hogy pálcikával meg lehessen fogni)
-
negyed kiló darált hús
-
konzervbab lé nélkül
-
1-2 darab szárított ramentészta (Smack instant tészta)
-
1 húsleveskocka
-
1 adag kocshudzsang (1 ek pirospaprika, 1 ek szójaszósz, 1 kávéskanál cukor, 3 gerezd tört fokhagyma, kevés olaj, hogy paszta sűrűségű legyen)
Elkészítés:
A hozzávalókat a kínai kell. a gomba és a tészta kivételével csontlevesben megpároljuk. A végén hozzáadjuk a többi anyagot és készre főzzük.
Jó főzöcskét!
Jó étvágyat!
Önbevallás:
Töredelmesen bevallom, hogy ez az írás kimondottan a löncshús miatt készült. Nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem katonakorom legendás K konzerve, amit mi nemes egyszerűséggel csak kutyahúsnak hívtunk. Jól lehetett vele célba dobni, de - bár naponta bekerült az ellátmányunkba - hadtáposok révén nem éltünk vele. Persze akkor még nem tudtam, hogy levest is lehet belőle csinálni.
Szeretni most sem szeretem, és biztos, hogy - még amerikai szemmel sem - ez a gasztronómia csúcsa, viszont meghatározó szerepe van a számítástechnika világában!
Erről fog szólni a következő bejegyzés .....
