Európában, az amerikai és ausztrál kontinensen is a karácsony a legszentebb, legmeghittebb ünnep. Az ajándékozási és az étkezési szokások azonban országról országra különbözőek.
A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint dió és a család összetartását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következo esztendoben.
A lengyelek ragaszkodnak hagyományaikhoz, így szentestén – ami Lengyelországban az év legnagyobb ünnepének számít – sem feledkeznek meg ezekről. Természetesen hozzánk hasonlóan a lengyeleknél is a legfontosabb az ünnepi asztal, és az, ami rákerül.
Krisztus jászolban való születésére a hófehér abrosz alá tett szalma emlékeztet. Az étkek száma a hagyomány szerint tizenkettő, akárcsak az apostoloké. Az asztal közepére ostya kerül, amiből a család minden tagja tör egy darabot, majd a másiknak kínálva minden jót kíván. Az asztalon mindig eggyel több terítéket tálalnak, arra az esetre, ha egy váratlan látogató betérne, vagy emlékeztetőül a már eltávozottakra.
Az ételek hagyományosak. Tájegységenként lehetnek eltérések, de egy biztos: december 24-én, szenteste Lengyelországban senki nem eszik húst. A leves általában cékla vagy gomba, a hal ponty. Akad egy káposztából készült étel is az asztalon, ez lehet böjti bigos, gombás káposzta vagy káposztás tészta, az édesség pedig mákos tészta. Desszertként még aszalt gyümölcsökből készült kompótot is fogyasztanak a lengyelek. Az ország keleti részén az ún. kutia a fő fogás karácsonykor. Ez mákból és búzából készülő édesség, amelynek régen mágikus erőt tulajdonítottak Lengyelországban
Skandináviában akár 38 fogásos karácsonyi vacsora is elképzelhető az egyébként gasztronómiailag is puritán népeknél. Ennek eredete abba a korba nyúlik vissza, amikor a parasztok és halászok az év minden napján heringet és bogyókat ettek. A család egyetlen libáját vagy kacsáját karácsonyra tartogatták. A történelmi múlt mai maradványa, hogy az év legnagyobb ünnepén csak a legjobb minőségű, különleges ételek és italok kerülhetnek az asztalra, leggyakrabban hideg büfé, azaz svédasztal formájában. Utána elmaradhatatlan a habos tejberizs, amibe egy szem mandulát rejtettek. Aki megtalálja, ajándékot kap. Ez a kedves, és gyerekek számára izgalmas szokás egész Skandinávia-szerte dívik.
Svéd karácsonyi asztal – Julbord
* Karácsonyi ízesítésű fasírtocskák, egy apró prinskorv (herceg virsli) nevű virsli,sült oldalas.
* Lutfisk – ezt hosszú idők óta svéd nemzeti eledelnek is tartják. Északi menyhalat vagy tőkehalat és “grísej”-t használnak erre. Sózzák és szárítják, nagy részüket hagyományos módon észak Norvégiában sziklákon, szél segítségével. Utána pár napig hideg vízben áztatják, majd hamuval és oltott mésszel vízben megfőzik. Ezután megint hideg vízben áztatják pár napig, majd megint a főzés következik, de csak 60 fok körüli hőmérsékleten. Manapság készen veszik az emberek vákuumozott csomagolásban. Az ily módon vásárolt halat csak leöblíteni kell, esetleg egy órányit áztatni főzés előtt.
Az elkészítéséhez a hagyományos hozzávaló a bechamel szósz (mártás), főtt zöldborsó és főtt krumpli. A bechamelt durva-mustárral vagy zúzott szegfűborssal lehet ízesíteni. Úgy tartják, hogy egészséges étel, a lúgos “lutfisk”, kiegyensúlyozza a sok (bázisos) zsíros ételt. Különben maga a hal ízetlen. Régebb parasztesküvőkön is felszolgálták.
etkezik, majd liba-, esetleg kacsasült. A sültet párolt zöldségekkel, káposztával vagy gyümölccsel körítik. A desszert is kiadós: mogyorós vagy csokoládés torta zárja a menüsort,
Itt egyébként egyáltalán nem vallásos jellegű az ünnep, 24-e munkanap. Este vagy otthon eszik a család vagy étterembe megy, ahol sokan táncra is perdülnek. A tulajdonképpeni ünnep 25-e, amikor az ott is csemegének számító libamájat fogyasztják. A franciák híres karácsonyi süteménye a buche de noel, amit mi egyszerűen csokoládés fatörzsnek ismerünk.
